A fotográfia megjelenése előtt, a 19. század közepéig a távoli országot csak utazók beszámolóiból, valamint hazavitt fametszetekből ismerhette meg a nyugati világ.
A század közepétől azonba egyre több kalandor, leginkább az ópiumháború eseményeinek fényképen való megörökítése miatt érkezett Kínába.
Később a varázslatos tájakat és a – nyugatiak számára szokatlan – élethelyzeteket egyre többen gondolták megörökítésre érdemesnek. A skót John Thompson végighajózva a Min-folyón, a vidéki élet bensőséges jeleneteit rögzítette fényképeivel. A század utolsó évtizedeitől, a tengerparti kereskedő városokból indulva, mind több kínai – nyugati utazóktól vásárolt fényképezőgépekkel sorra alakították ki a családi portrék és események megörökítésére specializálódott stúdiókat, ahol már kínai innovációkkal is próbálkoztak. Sajátos megoldásként kézzel színezték a képeket.
Egy szenvedélyes könyvgyűjtő és antikvárius, az amerikai Stephan Loewentheil három évtizeden keresztül a 20. század háborús eseményei közepette elveszettnek hitt fényképekből mintegy 15000 darabos gyűjteményre tett szert. Köztük olyan ritkaságokat ábrázolókat, mint a Selyem úton haladó tevekaravánok, a kínai mezőgazdaság és háztartás életképei, a kereskedők alkui. 2018-ban gazdag gyűjteményéből 150 darabos, 1850 és 1880 között készített kollekciót állított ki Pekingben. Ezek még tojás fehérjével a papírhoz rögzített technikával készültek.
A gyűjtő kiemelkedőnek tekinti a képek történelemmegörökítő kulturális jelentőségét, amelyet semmi más nem helyettesít. Gyűjteménye üzleti haszna mellett a széles közönségnek, elsősorban a kutatók számára is elérhetővé kívánja tenni ezt a kincset. Ennek érdekében megkezdte a képek digitalizálását, hogy on-line elérhető tárhelyet hozzon létre, adta hírül a CNN. Végső célja az, hogy a gyűjtemény – nem eladásra – Kínába kerüljön, mivel – ahogy fogalmaz:
„ez olyan valami, ami nem maradhat az enyém"
