Kik a magyar képzőművészeti élet meghatározó alakjai? Interjúsorozatunkban olyan alkotók mutatkoznak be, akik munkásságukkal nyomot hagytak a hazai művészeti életben. Ezúttal Somody Péter festőművésszel beszélgetünk.
Titkok a képek mögött
Azt álmodom, amit akarok I. 2017, 190x210cm, akril, vászon
a Molnár Ani Galéria jóvoltából
Mi indított el a festői pályán, és hogyan alakult a művészet szerepe az életedben azóta?
Nagyon inspiráló volt számomra a családban és a környezetemben látott sok kép és festmény. A képek egészen mély, érdekes és soha ki nem merülő rejtélyek és titkok hordozói voltak számomra. Az emberi érzelmek széles és sokrétű tengerén keresztül látom őket.
Hogyan írnád le a festői stílusodat?
A festői stílusom elég szabad térben mozog. Látszólag absztrakt művész vagyok, valójában azonban én nem ezt érzem meghatározónak. A legfontosabb ahogyan a kép megjelenik, amit összességében minden érzékelhető csatornán át közvetít. A karaktere, a habitusa érdekel a festménynek, mellette vagy vele egy térben létezve érezni a legjobban, hogy mi áll veled szemben.
„A kép az én hírvivő felületem"
Nagyítás Kobalt, 2017, 100x80cm, akril, vászon
a Molnár Ani Galéria jóvoltából
Hogyan állsz neki egy új munkának? Mi foglalkoztat most?
Most már óvatosabb vagyok a képek elkezdésekor, mint korábban. Körüljárom az elképzelésemet, mielőtt nekilátok a megvalósításnak. A gondolati előzményei és következményei egyaránt foglalkoztatnak, de a vizuális, látványbeli megfogalmazásmód a legfontosabb számomra. Ez az én hírvivő felületem, ebben bízom. A festészet egy nyelvezet, egy hang. Nem szeretnék sem mérnök, sem filozófus lenni. Én festőművész szeretek lenni. Nem hiszek abban, hogy érzelmek nélkül létrejöhetnek racionális gondolatok, úgymond csak „észérvek". Fordítva sem lehetséges. Az emberi agy felépítése ezt nem teszi lehetővé. Minden gondolat vegyes asszociációkkal átszőtt, még ha ezt nehéz is lenyomozni. Ez foglalkoztat most a képeimen is.
„A festészet sok szellemi-gondolati rétegünket tapintja meg"
Double light, 2000, 40x35 cm, akril, vászon
a Molnár Ani Galéria jóvoltából
Mit tartasz fő inspirációs forrásodnak? Hogyan befolyásolják ezek a munkáidat?
Változó, hogy kit vagy mit tartok inspirálónak, de azt hiszem, ez a dolog lényege. Előre nem tudhatjuk, mi fog majd bennünket inspirálni. Könyvet olvasok, sétálok az utcán vagy a hegyekben, kiállításokat nézek és zenét hallgatok. Minden hat rám, egy emlék vagy egy új tárgy látványa, nem is beszélve az érintésről. A festészet taktilis műfaj, és sok szellemi-gondolati rétegünket tapintja meg.
Milyen hatással van a munkádra a kialakult járványügyi helyzet? Hogyan küzdesz meg a változással?
Egy művész munkájában nem hozott sok vátozást a járvány. Egyedül dolgozom a műteremben napokon, órákon át. Talán az volt egyedül gondterhes, hogy lesz ebből valaha kiállítás, nézők, beszélgetés, vagy egyáltalán emberi társaság. Hozott fel új lehetőségeket is ez a helyzet, de én nem szeretném online élni az életem.