Jókuti András: „Éttermet nyitni olyan, mintha hirtelen lenne még három gyerekem”
Fotó: Hamu és Gyémánt / Galgóczi Németh Kristóf

Jókuti András: „Éttermet nyitni olyan, mintha hirtelen lenne még három gyerekem”

A Hamu és Gyémánt magazin téli lapszámába rendhagyó időkapszulát készítettünk a 2020-as évről öt közéleti szereplő segítéségével. Jókuti András gasztrobloggerrel a számára fontos tárgyak mellett meghatározó élményekről, a gasztronómia jövőjéről és saját, újonnan nyílt étterméről beszélgettünk.


Az éttermek jövőjéről

A gasztronómia nemcsak a hobbid és szenvedélyed, hanem a munkád is egyben. Ezt a területet eléggé megtépázta ez az év. Szerinted mit hoz a jövő a vendéglátás terén?

Arra számítok, hogy a jövőben sok étterem alakul át, egyszerűsödik le – de sokan sajnos be is zárnak majd a korlátozások és a válság következtében. Ha pozitívan próbálom nézni a dolgot, akkor mindenkinek mozgósítania kell minden kreatív energiáját és képességét, hogy valahogy az új kihívásokkal szembesülni tudjon. Én azt gondolom, hogy lehet ennek haszna is. Például fine dining étteremből szerintem most túl sok van Budapesten.

Mire számítasz, mi lesz a sorsuk, hogy tudnak fennmaradni?

Az elmúlt közel egy év bizonyítja, hogy nem lehet csak a gazdag turisták számára nyitni éttermeket. Olyan éttermet érdemes létrehozni és működtetni, ami a hazai piacon a turisták nélkül is fenntartható, a helyi közönséget is megszólítja, és számukra is értékes és érvényes lehet.

Új étteremnyitás a járvány idején

Fotó: NudliHungary Facebook oldal

Ebbe a kategóriába sorolnád a december közepén nyílt éttermeteket, a Nudlit is?

Mindenképp, remélem, hogy mások szerint is ebbe a körbe tartozunk. Másfél évvel ezelőtt lett egy ötletem, ami egyben egy misszió is, és úgy gondolom, hogy fontos szerepet tölthet be Magyarországon, és később talán külföldön is. A Nudli egy igazi magyar tésztázó, ahol a friss tésztából készülő hagyományos magyar ételeken van a hangsúly a túrós csuszától a káposztás tésztán át a mákos nudliig – mindez laza környezetben, de szuper minőségben, gondosan elkészítve.

Azt hiszem, sok mindenkiben felmerül a kérdés: miért éppen most nyitottátok meg az éttermet?

Mindig is szerettem volna saját éttermet, de tudtam, hogy ez iszonyú nagy kihívás – olyan mintha születne az embernek hirtelen még három gyereke. Most úgy alakult a dolog, hogy nemcsak hogy belevágtam az étteremnyitásba, de mindenféle szubjektív és objektív megközelítés szerint a leglehetetlenebb időben, a járvány tetőzésének a csúcspontján, december közepén nyitottunk meg. Természetesen nem az volt a célunk, hogy üres legyen a belváros és le legyen zárva minden. Viszont most jutottunk el odáig, hogy a megfelelő ingatlan és a megfelelő energiák rendelkezésre álltak, ezért a befektetővel és tulajdonostársammal, Gerendai Károllyal úgy döntöttünk, hogy nem állunk meg, hanem belevágunk. Azt gondolom, hogy ha már tudom, hogy őrültségre vállalkozom, akkor legyen duplán őrültség – úgyhogy ilyen szempontból bizakodó vagyok.

2020 pozitív és negatív oldala

Jókuti András műsorvezető a Bocuse d'Or Europe 2020-on (Tallinn, Észtország)

Fotó: Jókuti András Facebook oldala

Gondolkoztál már azon, mit csinálnál, ha nem Világevő lennél, vagyis, ha nem gasztronómiával foglalkoznál?

Nem szeretnék mást csinálni. Ha egyszer elfogyna minden alapanyag a Földön, és fehérjeporokkal kellene táplálkozni – na, akkor nem tudom, hogy mit csinálnék... A blogom indítása, a gasztronómiai eseményeken történő műsorvezetés és minden, ami ehhez köthető, nálam nem divathullámra felülésből vagy üzleti megfontolásból, hanem régre visszanyúló érdeklődésből ered. Az étteremnyitás egy újabb fejezet, de ez is ugyanezekre a gyökerekre vezethető vissza.

Mi volt a legjobb dolog, ami tavaly történt veled?

A legjobb (és egyben legkalandosabb) egyértelműen a harmadik gyerekem és egyben első lányom születése volt. Egyik hétvégén, hajnalban arra ébredünk, hogy rohanni kell be a kórházba. Hívtuk a taxit, irány a kórház, igazi filmbe illő, rohanós szülés volt.

És a legrosszabb?

Legrosszabbat őszintén szólva nem tartok nyilván. Nem tudom, hogy ez struccpolitika vagy ezt hívják pozitív gondolkozásnak, de én soha nem listázom a kudarcaimat és a kellemetlen élményeket. Persze lehet, hogy csak rossz a memóriám…. Mindenesetre nagyon hamar el szoktam felejteni a negatívumokat – néha-néha eszembe jut, hogy történt valami és milyen kellemetlen volt, de utána már el is indulok más irányba, nem ragadok le a kesergésnél.

Időkapszula a Hamu és Gyémánt magazinban

Kihívásokról és sikerekről, a lét elviselhetetlen nehézségéről és könnyűségéről, a törékeny egyensúly megtalálásáról beszélgettünk öt ismert közéleti szereplővel az évzárás és az évkezdés apropójából. Babos Tímea, Jókuti András, Ott Anna, Szalóki Ági és Zacher Gábor a számukra legfontosabb tárgyakat helyezték el rendhagyó időkapszulánkban.

Jókuti András számára 2020-ban az öt legfontosabb tárgy a pelenka, egy Bocuse d'Or séfkabát, az útlevele, egy ültetőkanál és a nudli volt. Hogy miért? A tárgyakhoz kapcsolódó történeteket és a teljes képet megtalálod a Hamu és Gyémánt magazin aktuális lapszámában.

A magazin megvásárolható a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető és előfizethető közvetlenül a kiadótól és digitális változatban is beszerezhető.


A figyelmetekbe ajánljuk