Ma van az 50. évfordulója annak, hogy 27 éves korában tragikus módon elhunyt minden idők talán legnagyobb gitárlegendája, Jimi Hendrix. Hatása még a kilencvenes években, a grunge-korszakban is érződött.
Akárcsak Hendrix, a grunge is Seattle-ben született. Ugyanakkor erős túlzás lenne azt állítani, hogy a punk és a heavy metal hibridjéből, a nyolcvanas évek közepén megszülető stílusra közvetlen hatással lett volna a legendás gitárvirtuóz. A grunge egyfajta lázadás is volt a korszak mainstream rockzenéje ellen, amire már közvetlenebb hatása volt Hendrixnek, aki amellett, hogy technikás volt, egy igazi showman is egyben.
Képes volt a feje mögött is játszani hangszerén, vagy éppen a fogával megszólaltatni azt, sokat szólózott és úgy öltözött, mint egy nagybetűs rocksztár. Úgy összességében megtestesítette mindazt a teátrálisságot a rockzenében, amivel a grunge szembement. A Seattle soundnak is nevezett zsáner képviselői valósággal megvetették a szólózást, sima flanelingeket hordtak, szakadt farmerrel és tornacipővel. A stílus képviselői tehát sok szempontból konkrét antitézisei voltak Hendrix színpadi megjelenésének és előadásmódjának.
A Nirvana 1991-es Top Of The Pops fellépése azzal vált legendássá, hogy az éneket leszámítva, megtiltották az együttesnek, hogy élőben játszanak. Kurt Cobain és bandája erre válaszként szándékosan szabotálták a performanszt. A legendás énekes direkt rosszul énekelt, valamint látványosan nem pengette gitárját, Grohl elvétve találta csak el a dobját, Novoselic pedig össze-vissza dobálta saját hangszerét, amikor játszania kellett volna rajta.
Bár Cobainnek olyan bandák voltak a fő inspirációi, mint a Black Flag vagy a Pixies, azért találunk bőven meghatározó grunge-előadókat, akiknek különleges helyet foglal el a szívében Hendrix. A Pearl Jam gitárosa, Mike McCready szerint a zenészikon megelőzte korát, de a banda másik gitárosa, Stone Gossard is inspirációként hivatkozik nagy elődjére, akárcsak az Alice In Chains tagja, Jerry Cantrell, holott nehéz lenne megtalálni a zenéjükben a Hendrix-hatást elsőre. Ugyanakkor, ami miatt nem lett volna Hendrix nélkül Nirvana, az sokkal mélyebb és közvetettebb direkt inspirációnál.
Ehhez persze először meg kell értenünk, milyen hatással volt Hendrix úgy általában a rock műfajára. Gitárosok már előtte is kísérleteztek torzítással, gerjesztéssel, elég csak a The Beatles I Feel Fine-jára, vagy a The Kinks You Really Got Me-jára gondolni. Utóbbi hangzását úgy érte el Dave Davies, hogy megvagdosta a hangszóróját. Ezt a technikát még évekkel előtte Link Wray találta fel a Rumble-höz. Ugyanakkor Hendrix tette igazán népszerűvé a torzítást és gerjesztést, trükk helyett zenéje fontos elemévé téve már a kezdetektől. Elég csak a Purple Haze riffjeit és a Foxey Lady kezdetét felidézni első lemezéről, az Are You Experiencedről.
Alapvetően megreformálta azt, ahogyan gitár alapú zenét játszanak és hallgatnak az emberek. Mire a nyolcvanas évek közepéig és a kilencvenes évekig eljutottunk, a gerjesztés és a torzítás a legtöbb gitárzene fontos része volt, de kevés műfajban vált annyira fontossá, mint a grunge-ban. De ugyancsak nagy hatással volt a heavy metalra, valamint a punkra. Előbbinél a zsáner olyan korai bandái voltak az legtisztább elődök, mint a Black Sabbath és Led Zeppelin, olyan bandák, akiknek fő inspirációik és elődjeik a blues gitárosok voltak – például Jimi Hendrix.
Leginkább Hendrix első lemezén, az Are You Experienceden ismerhetjük fel a tompa, nyers gitár révén a grunge korai csíráit, ami valójában időnként a felismerhetetlenségig lett torzítva. Ugyanez elmondható mondjuk a Nirvana Smells Like Teen Spiritjéről és a Soundgarden Outshine-járól is. Az Electric Ladylanddel valósággal elmosta a határokat rock, blues, funk, de még a jazz között is. Egy pszichedelikus kaleidoszkóp, amin minden szám olyan, mintha egy új stílus kezdete lenne. A Voodoo Chile salakos és kemény hangzása nem csak olyan, gyakorlatilag a heavy metal kezdetének is tekinthető.
Neil Youngot tartják a grunge keresztapjának, de nem beszélhetnénk ma Neil Youngról, ha Hendrix nem tolta volna a bluest durvább és nyersebb irányba torzítással és gerjesztéssel. Nélküle jó eséllyel nem lenne heavy metal, heavy metal nélkül pedig grunge. Zenéje nem csak túlélte őt, de még évtizedekkel később is hatással volt a rockzene műfajára. A zenetörténelem egyik legmeghatározóbb figurája volt, akinek hatása olyan dolgokban is felismerhető, ahol elsőre talán nem feltétlenül gondolnánk.
(A cikk a Consequence of Sound nagyszerű cikke alapján íródott.)
