Száz éve született a magyar filmgyártás legnagyobbja. A kétszeres Kossuth-díjas, cannes-i- és és Balázs Béla-díjas Jancsó Miklós a szakma mellett saját magát is megújította. 30 nagyjátékfilmjét felsorolni is nehéz, a róla született írásokkal pedig könyvtárakat lehetne megtölteni. Életéről ebben a cikkünkben számoltunk be részletesen, most pedig négy megkerülhetetlen alkotását mutatjuk be.
Szegénylegények, 1965
Természetesen nem maradhat ki Jancsó leghíresebb alkotása. A film nem csak a rendező nemzetközi hírnevét hozta meg, de a magyar filmtörténetben is új korszakot nyitott. Az azóta védjegyévé vált, összetéveszthetetlen stílusjegyei itt bontakoztak ki először. Martin Scorsese sem véletlen nevezte a filmtörténelem egyik legjobb befejezésének a Szegénylegényeket.
A történet az 1848-49-es szabadságharc utáni megtorlások idején játszódik az alföldi pusztán. 1869-ben gróf Ráday Gedeon kormánybiztos elrendelte a Rózsa Sándor mellett harcoló betyárok és szegénylegények felszámolását és rabosítását. A gyanúsítottakat a szűk magánzárkák mellett a szabad ég alatt tartják, a kihallgatások pedig egy közeli tanyán zajlanak. Szabályos eljárásoknak nyoma sincs, a csendőrök pedig kegyetlen módszerekkel törik meg a rabokat.
A Szegénylegények a történeten túlmutatóan mutatja be a mindenkori hatalom eltipró mivoltát az egyénnel szemben – kiegészítve a jól ismert jancsói filmnyelvvel.
Még kér a nép (1972)
A rendező nem véletlenül kapta meg filmért a cannes-i fesztivál rendezői díját. Ahogy a Szegénylegények, úgy a Még kér a nép is valós történelmi eseményeken alapul. Jancsó parabolikus nyelvezetének kiteljesedése, amely még akkor is érthető, ha a néző nem tud semmit az eseményekről.
A film az elnyomók és a megalázottak harcát jeleníti meg, amely a századvégi agrárszocialista mozgalmak aratósztrájkját mutatja be végtelen szimbolikával és a korai kapitalizmus kritikájával. A Szerelmem, Elektra mellett itt is felcsendül Cseh Tamás és Bereményi Géza szerzeménye – mindez pedig Cseh karrierjét is beindította.
Szerelmem, Elektra (1974)
Jancsó leglátványosabb és egyik legsikeresebb filmje. Utánozhatatlan stílusa már kiteljesedett. A mindössze 12 beállításból álló alkotásban több száz statisztával, hosszú snittekkel, rengeteg mozgással, és végeláthatatlan szimbolikával találkozhatunk – mindezek mellett a cselekmény szinte másodlagossá válik.
A helyszín a magyar puszta, a történet pedig egy ógörög tragédia. Jancsó pedig a modern ember szemszögéből dolgozza fel a zsarnokság és és a szabadság örök harcát, amelybe nem nehéz belelátni a kádári kommunizmus-kritikát. Különösen azok felé, akik a jólét ellenében megalkusznak egy elnyomó hatalommal szemben.
A filmet Törőcsik Mari, Cserhalmi György és Madas József nagyszerű alakítása teszi tökéletessé.
Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1998)
Hat év kihagyás után, az akkor 77 éves Jancsó mindenkit meglepett: egy óriási stílusváltást követően megszületett Kapa és Pepe. Jancsó pedig – kora ellenére – egy teljesen másik arcát mutatta.
A Mucsi Zoltán és Scherer Péter főszereplésével készült film a rendszerváltás utáni vadkapitalizmust mutatja be egészen groteszk módon két szerethető, de annál hülyébb karakteren keresztül. A Kapa és Pepe-sorozat első darabja, amelyet rögtön követett is a második, az Anyád! A szúnyogokkal. De hogy miről is szól pontosan az első? Talán maga Jancsó Miklós tudta a legjobban elmondani:
Mondja, kedves nézőnk, néhanapján elgondolkodik-e azon, milyen is a világ? Igen? Jaj, ne tegye! Élje az életét! Élje a mindennapokat! Legyen vidám és boldog! Nem az? Erőltesse meg magát, ne törődjön semmivel. Nézze, az emberen kívül minden állat tudja: legfontosabb az életben, élvezni azt. No, ez a mi filmünk egy kicsit hozzásegíti. És nagyon sajnáljuk: többet fog kapni, mint amire számít. Letisztult. Előrelátó. Felhasználóbarát. Jancsó Miklós.
