Az irigység és féltékenység gyerekkortól velünk levő érzelmek.
Az irigység, a féltékenység és a szégyen elválaszthatatlanul összefonódnak. Ezek ősi érzelmek, amelyek gyakran fedik egymást. Először irigységet és féltékenységet érzünk a testvérekkel való rivalizálás és a szülővel való közelség iránti vágyakozás formájában.
Mi több, mivel a gyermek veleszületetten anyát és apát akar magának, úgy érezheti, hogy kirekesztették a házassági kötelékből, különösen akkor, ha a szülők felerősítik a szégyent és érzelmi elhagyatottság-érzést okoznak.
A heteroszexuális szülők gyermekei az azonos nemű szüleiket az ellenkező nemű szüleik szerelmeként riválisként értelmezik, ezért irigykednek és féltékenykedni kezdenek.
A gyerekek emellett gyakran irigyek és féltékenyek az újszülött testvérre irányuló figyelemre. Az a meggyőződés, hogy egy testvért részesítenek előnyben, életre szóló szégyen- és alkalmatlanságérzetet kelthet.
Egy házasságban hasonlóan érezheti magát valaki féltékenynek és irigynek egy harmadik féllel kapcsolatban, akire úgy tekint, mint valaki, akire le akarják őt cserélni. Ilyenkor újra felidéződnek a szülőkkel és testvérekkel szembeni gyermekkori érzések.
Irigység
Az irigység elégedetlenség érzése valaki előnyeivel, vagyonával vagy tulajdonságaival kapcsolatban, ilyen például a szépség, a siker vagy a tehetség. Ha bizonyos tekintetben kevesebbnek érezzük magunkat, szégyenkezni kezdünk.
Amikor az ezzel szembeni védelem működik, akkor nem érezzük magunkat elégtelennek, sőt, felsőbbrendűnek érezhetjük magunkat, és lebecsülhetjük azt az embert, akit irigylünk.
Egy rosszindulatú nárcisztikus ember esetében ez odáig fajulhat, hogy szabotálja, kisajátítja vagy rágalmazza az irigyelt személyt, miközben tudatában van annak, hogy alacsonyabbrendűnek érzi magát.
Az arrogancia és az agresszió védekezésként szolgál az irigységgel szemben. Általánosságban elmondható, hogy leértékelésünk vagy agresszivitásunk mértéke arányos a mögöttes szégyen mértékével.
Féltékenység
A féltékenység is az alkalmatlanság érzéséből is fakad, bár általában tudatosabb érzelem, mint az irigység. Míg az irigység az a vágy, hogy birtokolni tudjuk azt, ami másnak van, addig a féltékenység a félelem attól, hogy elveszítjük azt, amink van.
Sebezhetőnek érezzük magunkat, ha elveszítjük a közelben lévő személy figyelmét vagy érzéseit. Ilyen a rivalizálás, a hűtlenség is.
A féltékenység történelmileg a faj, az apaság bizonyosságának és a család integritásának fenntartását szolgálta.
Ám manapság romboló erő lehet a kapcsolatokban. A féltékenység ugyanis a házastársi gyilkosságok fő oka.
A féltékenység és az irigység mögött meghúzódó gondolat a "Nem vagyok elég jó". Hogyan győzhetnénk le ezt?
- Amikor féltékenyek vagy irigyek vagyunk, határozzuk meg, hogyan érezzük magunkat.
- Távolítsuk el a negatív önbeszédet, önkritikát.
- Javítsunk a kapcsolatunk intimitásán.
- Írjunk naplót a korábbi kapcsolatok (ideértve a romantikus és a családi kapcsolatokat is) azon pillanatairól, amikor elárultak vagy elutasítottak.
- Ha aggódunk, mondjuk el partnerünknek nem vádaskodó módon. Osszuk meg a bizonytalanság érzéseit, ahelyett, hogy elítélnénk őt.
- Tartsuk tiszteletben partnerünk magánéletét és szabadságát. Ne akarjuk irányítani őt.
(Forrás: Psychology Today)
