Soy and Olive néven, az olasz és az ázsiai konyhák egy-egy jellegzetes ízesítőjére és alapanyagára utalva nyílt a nyáron izgalmas étterem a Vörösmarty téren. Egy csaknem száz éves, eklektikus stílusban épült műemlék épület, a Medimpex Palota különleges adottságú belső terében két, egymástól belsőépítészetileg elhatárolt, működésében mégis összehangolt éttermet alakítottak ki. A koncepció itthon teljesen egyedülálló: nem konyhák fúziójáról van szó, hanem két, egymással párhuzamosan működő, eltérő konyhai kultúrából táplálkozó, szakmaiságban azonban egyformán magas szinten teljesítő egységről, azaz olyan étteremről, ahol ázsiai és olaszos fogások egyszerre kaphatnak helyet az asztalunknál.
Tóth Roland és Tarjányi Szilveszter
Soy and Olive
A sajátos megoldású étterem ötlete még 2020-ban fogalmazódott a többek között a Mom Leroy, a Localino, a Marty's Local Kitchen and Bar, a Le Bistro, és a Veranda Restaurant mögött álló „vendéglátós szürkeállományban”, és abból a felismerésből fakadt, hogy a Vörösmarty téren este nyolc után szinte megáll az élet. Nincs olyan hely – pláne olyan, gasztronómiailag is magával ragadó koncepciójú egység – ahová színház előtt és után, esetleg bulira hangolva éppúgy be lehet ülni, mint ahogy jóízű hétvégi ebédre is érdemes beugrani. A Soy and Olive megálmodói olyan helyet terveztek, ahol pozitív hangulatú városi környezetben, finom italok, jó zene, és ami még fontosabb, kiváló ételek mellett kettesben elbújni vagy nagy csapatban ünnepelni egyaránt lehet, és ahol a világszerte népszerű és mindig divatos konyhák egy asztalnál kapnak helyet.
Pastától pizzáig
Soy and Olive
Kezdjük az olasz oldallal. A hosszú évekig külföldön, majd itthon is remek olasz ételek közt edződő Tarjányi Szilveszter konyhájában a csizma szárától a sarkáig ott sorakoznak Olaszország legjobb ételei, a séf filozófiájának megfelelően a helyi igényekhez igazítva, 80 százalékban klasszikus módon elkészítve, 20 százalékban pedig teret engedve a kreativitásnak is. Olyan apró finomságoknak (például, hogy a vitello tonnato itt borjú helyett szarvassal készül), amik izgalmassá teszik, mégis hamisítatlanul olasznak hagyják meg az ételeket.
Az ételek alapanyagainak döntő többsége Olaszországból való, olasz lisztből készül a nápolyinál is könnyedebb, vékony tésztás pizza, a rugalmas, tökéletesen al dente pasta szintén a tészta hazájából származik. Zöldségeket a legjobb hazai termelőktől szerzik be, a mozzarella pedig egy Magyarországon, magyar tejből, de ízig-vérig olasz módszerekkel, szardíniai gyökerű családi vállalkozásból kerül be. A kiemelkedő minőségű, ugyanakkor nem túlbonyolított ételeket (például parmezános bundás tintahalfrittert vagy a felhőpuha fehérboros vargányás gnocchit) pont, mintha kedvenc olasz éttermünkben kértük volna ki.
Sushitól curryig
Soy and Olive
Az ázsiai részleg ízeiért Tóth Roland executive séf felel, akinek neve garancia a kiváló minőségű és fantáziadús, elsősorban japán és thai ízekre. Ez a két konyha határozza meg a Soy and Olive keleti oldalát is, a séf megfogalmazásában: japán alapanyagból, de thai tempramentummal készülnek az ételek. Roland keze alatt az egyébként európai tengerpartokról és Japánból származó, friss alapanyagok japános tisztelete mellett ott a thai konyha fűszerügyi bátorsága is, a kettőt pedig a séf rutinja és kísérletező kedve fogja össze.
Az erről az oldalról érkező ételek célja, hogy minden érzékszervre hassanak, és apró meglepetésekkel (például a hibachin grillezett okra tetejére szórt szárított halpehely pernyeszerű táncával, vagy épp szárazjeges tálalással) kápráztassanak el, ugyanakkor megmaradjanak befogadhatónak az európai és magyar közönség számára is. A sushiktól gyozákon át a legjobb thai currykig terjedő kínálatban kiváló minőségű halak, hazai termelők izgalmas zöldségei is szerepelnek, a tálalás pedig hozza a legjobb japán éttermek színvonalát: a fogások az ázsiai étkezési kultúra hagyományaihoz híven food shareingre buzdítva érkeznek az asztalhoz.
