Az ősz kedvenc édesítőjének titka: miért van egy apró fül a juharszirupos üvegen?
Palacsinta, gofri, sütőtökös pite – mind elképzelhetetlen juharszirup nélkül. De vajon észrevettük már, hogy a klasszikus üvegeken mindig ott díszeleg egy apró, szinte használhatatlan fül a nyakon? Első pillantásra praktikusnak tűnhet, a valóságban azonban semmi funkciója nincs: a kis fül pusztán a hagyomány illúzióját hivatott megidézni.
A juharcukor évszázadok óta része az észak-amerikai konyhának, de a szirup nagyüzemi előállítása csak a 20. század elején vált gazdaságossá. Eleinte konzervdobozokban árulták, az ikonikus üvegpalackok csak később jelentek meg. Az első ilyen dizájn 1922-ben született: a Little Brown Jug nevű márka egy barna kerámiaüvegben árulta szirupját, amelynek valóban volt használható füle a nyakon és a testen. A mai apró fülecskék ezt a korsós formát idézik meg – anélkül, hogy bármi gyakorlati szerepük lenne.
A ’30-as években a kerámia helyett üvegpalackok jöttek, majd az ’50-es években Edwin és Brooks Fuerst testvérek szabadalmai tették le a ma ismert forma alapjait. Ezek lejárta után egyre több márka vette át a dizájnt, a vásárlók pedig fokozatosan összekapcsolták a kis fület a juharsziruppal. A ’90-es évekre a szögletes fülek lekerekedtek, és megszületett az a palackforma, ami ma is a polcokon sorakozik.
A kis fül tehát egy úgynevezett szkeuomorf elem: egy dísz, ami a múltat idézi, ezáltal hitelesebbnek mutatva a terméket. Ugyanúgy, ahogy a fényképezőapp kattanást imitál, a juharszirupos üveg füle is a hagyomány élményét nyújtja – írja a Daily Meal.
Ma már nemcsak juharszirup, hanem más édesítők – például a füstösebb ízű hickory szirup – is hasonló üvegben kerülnek forgalomba, mert így azonnal a juharszirup tradíciójához kapcsolódnak. És miközben a klímaváltozás és a dráguló termelés egyre nagyobb terhet ró az iparágra, az apró fül a palack nyakán még mindig ott van: egy jellegzetes dísz, ami időközben a juharszirup örökségének szimbólumává vált.
Kanadában és az Egyesült Államokban szigorú szabvány szerint négy fő kategóriába sorolják a juharszirupot szín és íz alapján. A világos színű, enyhe aromájú változatot leginkább teához vagy joghurthoz ajánlják. A következő fokozat a borostyánszínű, gazdag ízű szirup, ami kiegyensúlyozott édességével a klasszikus palacsinták és gofrik ideális kísérője. A sötét, markáns ízű változat erőteljesebb aromája jól illik süteményekhez, a legintenzívebb juharszirup – fekete színével és karamelles jegyeivel – pedig főleg főzéshez és sütéshez ajánlott. Érdekesség, hogy egyetlen liter juharszirup előállításához átlagosan 40 liter juharfanedvet használnak – ezért számít minden üveg valódi különlegességnek.
Olvasd el ezt is!