Körülbelül 2 millió évvel ezelőtt váltunk teljes mértékben kétlábúvá, de ehhez az úthoz sok lépés vezetett. Ezek némelyike még mindig nem ismert a fosszilis feljegyzésekből, de egy új tanulmány, amely egy nőstény Australopithecus maradványait elemzi, – amelyet a kutatók Issa-nak neveztek el – talált egy új nyomot.
Issa valamennyire úgy járt, mint egy ember, de úgy tudott mászni, mint egy majom
– számolt be a leletről Lee Berger paleoantropológus a dél-afrikai Witwatersrand Egyetemről.
A magas testtartásunk eléréséhez a főemlősök csontrendszere nagymértékben átalakul a lábaktól a térdízületeken át a gerincig.
Az emberi gerinc alsó része befelé görbül, ellentétben a majmokkal. Ez a határozott görbület, az úgynevezett lordózis, segít elviselni a testünk magasra törő felső részének súlyát.
Még 2008-ban a dél-afrikai Malapában 2 millió éves felnőtt nőstény Australopithecus sediba fosszíliákat találtak. A hiányzó darabok miatt nem volt egyértelmű, hogy ősi egyenes, vagy modernkori görbületű gerincet viselt-e
Issa ujjainak csontszerkezete arra utal, hogy jól alkalmazkodott a fákon való arboreális élethez (az orángutánok is osztoznak ebben a tulajdonságában), akárcsak a rendkívül rugalmas lábízület, amely hasznos a függőleges mászáshoz.
A fogászati elemzések arra utalnak, hogy Issa tápláléka valószínűleg gyümölcsökben és levelekben gazdag volt, akárcsak a szavannai csimpánzoké, ami szintén az arboreális életre utal. A combcsontja és a térdízülete közötti szög azonban arra utal, hogy képes volt függőlegesen is állni.
2015-ben viszont további két alsó gerinccsigolya fosszíliát találtak, amelyek tökéletesen illeszkednek Issa többi maradványához. A fosszíliák mikro-CT-vizsgálatainak segítségével végzett rekonstrukciók pedig megerősítették, hogy a fajának valóban görbült alsó gerince volt– ami egyértelműen bizonyítja, hogy legalább részben kétlábú volt.
A most megtalált csigolyák gyakorlatilag teljessé teszik a hát alsó részét és ágyéki régióját. Ezzel pedig a főemlősök között Issa hátgerince az egyik legjobb állapotban felmaradt lelet.
A tanulmányból most kiderült, hogy Issa legújabb darabjai arra utalnak, hogy a fajtája a modern ember és a nagy majmok közötti formájú volt. Könnyedén mászott fára, ahogyan nem esett nehezére két lábon sétálni sem.
