Ezt Adam Frank asztrofizikus állítja, aki szerint az élet nem is egy rejtély, amit meg kell fejteni. Ugyanakkor a világért se beszélne a tudomány ellen, szimplán az emberi élményt túl komplexnek tartja a megértéshez.
Adam Frank asztrofizikusként, egyetemi professzorként és vezető kutatóként abszolút a tudomány embere. Ugyanakkor Big Thinkre írt posztjában amellett érvel, hogy a tudománynak is megvannak a maga határai. Az emberi élmény ugyanis túlságosan is komplex ahhoz, hogy folyamatok összességeként leírható legyen. A tudományban gyakran használt redukciós módszer pedig tévút hozzá, amivel a legtöbb dolgot megértjük.
A redukció lényege ugyanis, hogy izoláljuk az adott dolgot kisebb, érthetőbb darabokra bontva. Például az emberi test működését redukáljuk a vérkeringésre mondjuk, vagy akár a sejtjeinkre, aztán tovább az atomjainkra, majd ezeket tanulmányozva építjük fel visszafele a dolgot az aprótól a nagyobb felé haladva. Illetve példáknál is szoktuk ezt használni, kiragadva egy szituációt, aminek redukciójával megmagyarázunk dolgokat.
Na de itt jön a probléma. Az élet ugyanis nem igazán redukálható elemeire, vagy legalább is nem lehet vele visszaadni mindazt a komplex élményt vele, amit tapasztalunk. Az egész nem csak folyamatok listája, hanem komplex, egymásra hatással levő folyamatok bonyolult rendszere. Frank szerint ugyanakkor az élet nem is egy rejtély, Søren Kierkegaardot idézve:
Az élet nem egy probléma, amit meg kell oldani, hanem egy kitapasztalásra váró élmény.
Ugyanakkor azt leszögezi, hogy nem a tudomány ellen beszél, mert mint állítja, azáltal, hogy próbáljuk megérteni a körülöttünk zajló, ránk hatással levő eseményeket és folyamatokat, hisz ettől csak sokkal jobban értékeljük a világot, amit tapasztalunk. Ugyanakkor nem tudunk mit kezdeni azzal, hogy az élet csak egy hosszú tapasztalás és élmény, amit apróbb elemeiben megérthetünk, de a nagy kérdésrre, hogy mi az élet, sose lesz igazán konkrét válaszunk. A magyarázat nem tudja ugyanis helyettesíteni az élmény.
