ikrek, kék szemek

A DNS-edből kiderülhet, hogy egypetéjű ikerként indultál-e az anyaméhben

Még akkor is, ha az ikertestvéred jóval a születésed előtt eltűnt.


A Nature Communications című folyóiratban kedden megjelent új tanulmányban a kutatók az ikrek DNS-ében található úgynevezett epigenetikai módosításokat vizsgálták.

Az epigenetikai kifejezés olyan tényezőkre utal, amelyek a gének „be-" vagy „kikapcsolására" képesek anélkül, hogy megváltoztatnák a mögöttes DNS-szekvenciát. A metilcsoportoknak nevezett kis molekulák például ragtapaszként tapadhatnak bizonyos génekhez, és megakadályozhatják, hogy a sejt leolvassa ezeket a géneket, így gyakorlatilag kikapcsolják azokat.

Az új tanulmány szerint az egypetéjű ikrek DNS-ét a ragadós metilcsoportok jellegzetes mintázata díszíti. Ez a mintázat 834 génre terjed ki, és a szerzők szerint ennek segítségével megkülönböztethetők az egypetéjű ikrek mind a testvéri ikrektől, mind a nem ikrektől.

Sőt, az eredmények alapján a kutatócsoport kifejlesztett egy olyan számítógépes algoritmust, amely megbízhatóan képes azonosítani az egypetéjű ikreket kizárólag a DNS-ükön található metilcsoportok elhelyezkedése alapján. Egy ilyen eszköz képes lenne arra is, hogy kiszúrja azt, akinek eltűnt az ikertestvére, bár ez még tesztelés alatt áll.

Lényegében ez a metilcsoport-mintázat egyfajta „molekuláris heg", amely az egypetéjű ikrek korai embrionális fejlődéséből maradt meg."

– mondta Robert Waterland, a Baylor College of Medicine gyermekgyógyász és genetikus professzora, aki nem vett részt az új tanulmányban.

Az ezekkel a metilcsoportokkal bevont gének különböző szerepet játszanak a sejtfejlődésben, a növekedésben és segítenek a sejteknek egymáshoz tapadni. A jelenlegi tanulmány alapján azonban nem világos, hogy különösen ezek a metilált gének hogyan befolyásolhatják az egypetéjű ikrek növekedését, fejlődését vagy egészségét.

A korai fejlődés ezen hegeit vizsgálva a szerzők jobban meg akarták érteni, hogy miért fordul elő egyáltalán az egypetéjű ikresedés. A tudósok tudják, hogy a zigóta a fejlődés egy bizonyos pontján kettéválik, de eddig rejtély volt, hogy a kettéválás néha miért következik be.

A tanulmányt az a tény vezérelte, hogy nagyon keveset tudtunk arról, hogy miért alakulnak ki egypetéjű ikrek"

– mondta az első szerző, Jenny van Dongen, az amszterdami Vrije Egyetem (VU) Biológiai Pszichológia Tanszékének adjunktusa.

Becslések szerint az emberi terhességek 12 százaléka indul többes terhességként, de kevesebb mint 2 százalékuk hordják ki a terhesség végéig, vagyis a többi esetben úgynevezett eltűnő ikerpár jön létre.

Az új tanulmányhoz a kutatócsoport hat nagy ikerkohorszból, összesen több mint 6000 ikerpárt vizsgált meg. A vizsgált csoport között egypetéjű ikrek és kétpetéjű ikrek, valamint az egyének néhány nem iker családtagja is szerepelt. A testvér ikrek bevonásával a kutatócsoport ellenőrizni tudta, hogy az egypetéjű ikreknél megfigyelt epigenetikai mintázatok valóban csak rájuk jellemzőek-e, és nem közösek-e mindenféle ikerpárra.

A DNS-metilációs adatok többsége felnőttektől gyűjtött vérmintákból származott, de egy adatsor gyermekekből származó arctamponmintákból állt. És az összes mintában ugyanazokat a metilációs mintákat találták az egypetéjű ikrek DNS-ében.

Az a tény, hogy ugyanazokat a dolgokat látják ezekben a sejtekben, megnyugtató, mert ez azt mutatja, hogy a minta nem egy adott sejttípusra jellemző. Úgy tűnik, hogy minden ikerpár egy rejtett kémiai jelet hordoz a DNS-ében, de a kutatók még továbbra is vizsgálják az eredményeket, annak érdekében, hogy konkrét választ kapjanak az „iker-mizériára".

(ScienceAlert)

A figyelmetekbe ajánljuk