Sajnos a dínócsirkék nem jutottak el a kikelésig, de a kutatás lényege nem is az volt, hogy felnőtté neveljék őket, hanem az, hogy kiderítsék, milyen biológiai folyamatok vezettek a dinoszauruszlábakról a modern madárlábakra való átmenethez.
Egészen a közelmúltig a tudomány egyik legnagyobb mítosza az volt, hogy az összes dinoszaurusz kihalt az elmúlt 65 millió évben. A madárdinoszauruszokkal kapcsolatos ismereteinket feltáró új fosszíliafelfedezéseknek köszönhetően azonban ma már tudjuk, hogy csak néhány dinoszaurusz halt ki a Földdel történt aszteroidaütközés következtében, mások túlélték, és létrehozták a mai madarakat. Hogy kiderítsék, hogyan zajlott le ez az evolúció, chilei kutatók 2016-ban egy különös, de lenyűgöző kísérletet végeztek.
Manipulálták a közönséges csirkék génjeit, aminek hatására csöves, dinoszauruszszerű fibulák fejlődtek ki az alsó lábszárukon, ami a két hosszú, gerincszerű csont egyike, amelyet a dobverőcsontban találunk. A madárdinoszauruszoknál, például az Archaeopteryxnél a fibula egy cső alakú csont volt, amely egészen a bokáig ért. Mellette egy másik csont, a sípcsont is hasonló hosszúságúra nőtt. Az evolúció előrehaladtával a madárdinoszauruszok Pygostylians néven ismert csoportjáig a szárkapocscsont rövidebb lett, mint a sípcsont, a vége felé pedig élesebbé és szálkásabbá vált, és már nem ért le a bokáig.
Bár a modern madárembriók még mindig mutatják a hosszú, dinoszauruszszerű fibula fejlődésének jeleit, ahogy nőnek, ezek a csontok rövidebbek és vékonyabbak lesznek, és szintén a pygostyliai csontok szálkás végét veszik fel, és soha nem jutnak el elég mélyre a lábban ahhoz, hogy a bokához csatlakozzanak. A kutatók João Francisco Botelho, a Chilei Egyetem munkatársa vezetésével elhatározták, hogy megvizsgálják, valójában hogyan jött létre ez az átmenet a dinoszauruszok hosszú, csöves szárkapocscsontjáról a madarak rövid, szálkaszerű szárkapocscsontjára.
Ezt úgy érték el, hogy gátolták az IHH vagy Indian Hedgehog (komolyan) nevű gén kifejeződését, aminek hatására csirkéiknél tovább nőttek az embrionális formájukból származó hosszú, dinoszauruszszerű fibulák. Ennek során a csapat valami bizarr dolgot fedezett fel. A normál csontfejlődés során a sejtosztódás és így a növekedés is megáll a szárban jóval azelőtt, hogy a végek növekedése leállna, de a modern csirkéknél a szárkapocscsont növekedése először a végeken áll meg. Ez azt jelenti, hogy a modern csirkék fibulája aktívan akadályozva van abban, hogy elérje az ősi rokonaik csontjainak hosszát.
(Forrás: ScienceAlert)
