Súlyos autoimmun betegsége vezethetett a Jászai Mari-díjas színművész halálához. A példátlan előadói múlttal rendelkező Börcsök Enikő csütörtök hajnalban, 53 évesen hunyt el.
A Macskajáték Egérkéje, a Tóthék Tóthnéje, az Iglic címszereplője, vagy a Rómeó és Júlia kotnyeles dajkája: Börcsök Enikő bármilyen szerepbe is bújt, játéka mindig magával ragadta a közönséget. Sugárzó tehetségét számtalan színházi és filmes szerepben megcsodálhatták a nézők. Alakításai során nemcsak drámai erejét, de páratlan humorát, élet- és játékszeretetét is sokszor megmutatta.
„Igazi társulati és közösségi ember volt, rendkívüli személyisége, melegszívűsége, segítőkészsége, nyitottsága, csillapíthatatlan energiája és tenni akarása pótolhatatlan űrt hagy maga után"
– írta közleményében a Vígszínház, amelynek 1994 óta volt tagja, idővel pedig vezető előadója az 1968. január 28-án, Mezőtúron született művésznő.
A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett tanulmányait 1991-ben fejezte be, majd '94-ig a Kaposvári Csiky Gergely Színházban játszott. Onnan került a budapesti Vígszínházba, amelynek haláláig tagja volt.
Börcsök Enikő nevéhez csaknem száz színházi előadás, valamint két tucat filmes és televíziós alakítás kötődik. Az utóbbi években rendezőként is bizonyított, emellett pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója, egyik osztályvezető tanára volt, 2000 óta pedig a MASZK Országos Színészegyesület elnökségi tagjaként tevékenykedett.
Kiemelkedő színészi teljesítményét a Vígszínház 1997-ben Varsányi Irén-emlékgyűrűvel, hat alkalommal Ajtay Andor-emlékdíjjal, három alkalommal pedig Ruttkai Éva-emlékgyűrűvel ismerte el. A Jászai Mari-díjat 1998-ban kapta meg, majd 2001-ben a 32. Magyar Filmszemlén a legjobb női alakításért díjazták a Paszport című filmben nyújtott alakításáért. Ezen kívül több, legjobb női szerepért járó elismerést is nyert, érdemes művésszé választották, megkapta a Színikritikusok Díját, a Budapestért és a Prima-díjat, valamint tagja lett a Halhatatlanok Társulatának és elnyerte a kiváló művészi címet.
Sikereit azonban sokszor beárnyékolta autoimmun betegsége, amellyel régóta küzdött. 1997-ben átesett első vesetranszplantációján, majd 2003-ban a másodikon. Lelkesedése ennek ellenére töretlen volt: reggel hattól délelőtt tízig tartó dialízisét követően minden nap részt vett a próbákon, este pedig színpadra állt, és életigenlő mosollyal hozott örömöt az életünkbe.
via MTI
