Babos Tímea: „Nekem minden győzelem ugyanazt az élményt adja”

A Hamu és Gyémánt magazin téli lapszámába rendhagyó időkapszulát készítettünk a 2020-as évről öt közéleti szereplő segítéségével. Emellett a számukra aktuálisan fontos kérdésekről és a jövőről is kérdeztük őket. Babos Tímea teniszezővel kihívásokról, győzelmekről és a kényszerpihenő pozitívumairól beszélgettünk.


Jól indult számotokra a tavalyi év: 2018 után ismét megnyertétek párosban az Australian Opent.

Az Australian Openen a korábbi években is jól szerepeltünk, és tavaly szerencsére elég sima menet volt a dobogóig. Nagyon örülök, hogy így kezdtük az évet, és bízom benne, hogy ez idén februárban sem lesz másképp az Australian Openen. A háttérben azonban voltak nehézségek: amikor már ott voltunk Ausztráliában, akkor is volt rá esély, hogy törlik a versenyt – akkor még nem a COVID, hanem az ausztrál bozóttüzek miatt. Két napon keresztül akkora füst volt többek közt Melbourne-ben is, hogy ki sem jöhettünk a szobánkból. Hihetetlen visszagondolni, hogy ez lassan egy évvel ezelőtt volt: akkor csak hallgattuk a híreket a koronavírusról, de még normál meccseket tudtunk játszani, nézők előtt.

Csak pár hét telt ezután, és Magyarországon is megjelent a koronavírus-járvány, és nálunk is korlátozó intézkedéseket vezettek be. A tavaly tavaszi karantén során a teniszezést is szüneteltetned kellett egy időre.

Nagyon furcsa időszak volt ez számomra: öt hétig egyáltalán nem teniszeztem, és nem is hiányzott annyira, mint ahogy előtte gondoltam. Természetesen a sport tavasszal is jelen volt az életemben, de ki tudtam próbálni új sportágakat, boxoltam, sokat jártam az erdőbe futni, biciklizni. Utána pedig szépen-lassan visszarázódtam a normál kerékvágásba: először csak heti háromszor kezdtem el teniszezni, utána pedig, amikor már láttuk, hogy mikor kezdődhetnek el újra a versenyek, ismét teljesen az edzések kerültek fókuszba. Ha komoly felkészülésről van szó, akkor ez napi 8-10 óra munkát jelent.

Az egyéb sportokon túl mire tudtad még használni a kényszerpihenőt?

Elég sok minden érdekel, szeretek utánaolvasni, utánajárni dolgoknak. A teniszen kívül tavaly mással is tudtam foglalkozni: több időm volt magamra, anyukám segítségével rendbe tettük a lakásomat, és végre nem táskából, hanem a ruhásszekrényemből éltem. Sok értékes időt töltöttem a családommal, volt energiám elmenni bevásárolni és főzni otthon. Ezenkívül javítgattam a franciámon, amit továbbra is folytatok. Büszke vagyok rá, hogy a Roland Garroson franciául is meg tudtam szólalni – vegyesen franciául, angolul és magyarul mondtam el a beszédemet a győzelmünk után.

A US Openről a partnered, Kristina Mladenivic koronavírusos kontaktja miatt zártak ki titeket. Milyen érzés volt ezután, hogy a következő Grand Slamet, a Roland Garrost meg tudtátok nyerni?

Nekem általában minden nagy győzelem ugyanazt az élményt adja. Ami a Roland Garroson más volt, hogy mivel a US Openen igazságtalan módon zártak ki minket, ezért olyan mentális hátrányból indítottuk a versenyt, ami nálunk nagyon ritkán fordul elő. Az, hogy ilyen körülmények közt is tudtunk nyerni a Roland Garroson, és megvédtük a címünket, a ráadás volt, ami még inkább megszépítette ezt a győzelmet. Egyébként nagyon más verseny volt, mint amihez korábban hozzászokhattunk: ez volt az első Grand Slam-torna, amit úgy nyertünk meg, hogy nem voltak nézők a meccseken.

Mennyire nehezítik meg a versenyt az üres lelátók?

Máskor 10-20-30 ezer ember előtt játszunk, most a Roland Garroson hivatalosan 1500 ember lehetett a nézőtéren. Nagyon nehéz feldolgozni a sportolóknak, hogy csökkentett nézőszámmal futnak a versenyek, de most ehhez kell hozzászokni. Ugyanúgy mindenki napról napra jobb akar lenni, egyszerűen csak másból kell erőt meríteni. Ha pedig megvan a cél, és szeretnéd elérni, akkor el kell fogadni az új szabályokat.

Mik a terveid 2021-re?

Az Australian Open február elején kezdődik, január közepére kell kiérnünk Melbourne-be, ahol két hét karantén vár ránk – ami nem lesz egyszerű a felkészülési időszakot követően. Remélem, hogy Ausztráliában, az első idei Grand Slamen is jól teljesítünk majd, és azt is, hogy utána az élet lassacskán visszaáll majd a normál kerékvágásba.


Kihívásokról és sikerekről, a lét elviselhetetlen nehézségéről és könnyűségéről, a törékeny egyensúly megtalálásáról beszélgettünk öt ismert közéleti szereplővel az évzárás és az évkezdés apropójából. Babos Tímea, Jókuti András, Ott Anna, Szalóki Ági és Zacher Gábor a számukra legfontosabb tárgyakat helyezték el rendhagyó időkapszulánkban.

Babos Tímea számára 2020-ban az öt legfontosabb tárgy egy karkötő, egy ajándék képkeret, a teniszütője, a lakáskulcsa és a fürdőruhája volt. Hogy miért? A tárgyakhoz kapcsolódó történeteket és a teljes képet megtalálod a Hamu és Gyémánt magazin aktuális lapszámában.

A magazin megvásárolható a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető és előfizethető közvetlenül a kiadótól és digitális változatban is beszerezhető.

A figyelmetekbe ajánljuk