Kerékpáros paradicsom

Ugyan az előzetes kutatásaim arra engedtek következtetni, hogy a Soproni borvidék egyfajta rejtett biciklis birodalom lehet, amit a bringázás szerelmesei igyekeznek gondosan eltitkolni a balatoni kerékpárút rajongói elől, nehogy itt is túl nagy legyen a forgalom, a valóságban (és most itt leleplezem a nagy titkot) ez maga a földi biciklisparadicsom. Szerteágazó, kiépített biciklisutak, madárjárta fő- és mellékutak, mindez ráadásul kiváló minőségben. Ahogy suhanunk keresztül a falvakon, egyre inkább arcunkban érezzük az Ausztriából érkező lágy szellőt; példás rendben tartott porták, gondozott szőlősorok látványa fogad mindenfelé, amerre járunk.

Az örök fiatalság széruma

Vaskeresztes, a leghűségesebb magyar falu, a Vas-hegy magyarlakta felén található; innen pár lépésnyire már osztrák termelők mérik boraikat. Ide született Garger Imre, aki több évtizedet élt le nyugaton, mielőtt visszatért gyökereihez azért, hogy borokat készítsen.

Többségében kékfrankost palackoz, esetenként kevéske merlot-val megbolondítva vagy fajtaborként, a nyárra gondolva pedig rozénak. „Rozét csak fröccsnek iszom" – mondja, és közben természetesen a poharunkba is tölt. „Szólni kellene neki, hogy inkább tisztán igya" – gondolom magamban, mert a rozéja még csak hírből sem ismeri az itthon elterjedt tuttifruttis vonalat, sokkal inkább közelít a provence-i stílushoz. Az igazi színt itt azonban mégsem a rózsaszín jelenti, hanem az elegáns kék: a különböző évjáratú kékfrankosokért megéri ide elzarándokolni akár az ország legtávolabbi szegleteiből is.

Annál is inkább, mivel egy többéves kutatás szerint a Magyarországon megtermelt vörösborok közül a vaskeresztesinek van a legmagasabb rezveratroltartalma, ami vércukorszint-csökkentő és öregedésgátló hatással bír. Ugyan tudományosan ez utóbbi nem bizonyított, azonban elnézve a Garger családot, a tények magukért beszélnek. Imre édesapja száz felé ballag és korát meghazudtolva még mindig rendszeresen felmotorozik a szőlőbe, ahol maga végzi el az aktuális idénymunkát.

Béke, nyugalom és foci

A bicikliket letámasztjuk, állunk a pince feletti szőlősorok között, lábunk alatt Vaskeresztes, mögötte az egész ország. "Látjátok azt a házat ott, balra?" – kérdezi Imre. – „Hároméves koromtól egyedül jártam be onnan a patak partján óvodába, iskolába. A szüleim azt mondták, hogy vigyázzak, mert a Pinkában (a patak neve, szerk.) repülő halak élnek és megharapnak, hát nem is mentem közel hozzá sosem. Nem kellett akkoriban mástól félni." Ahogy mesét mesébe sző, Imrét körülöleli egyféle mérhetetlen béke, így bár sejtjük a választ, érdekelne, hogy mennyire elégedett az életével. Mosolyog. „Tudjátok, pár héttel ezelőtt 4-5 milliárdot lehetett nyerni a lottón. Elgondolkoztam azon, hogyha nyernék, mihez kezdenék a pénzzel, mire van szükségem itt, a szőlőben. És arra jutottam, hogy semmire. Elég, amim van. Vagyis, ha lehetne, akkor szeretnék egyszer játszani a borászválogatottban! Eddig még nem kaptam választ a jelentkezésemre, biztosan a korom miatt" – neveti el magát az örökifjú, kortalan Garger Imre, alias Imriesta, akinél a rezveratrol mellett a másik csodaszérum minden bizonnyal a foci. A szombati játékra szánt idő szent és sérthetetlen – a borkóstolóra való bejelentkezéskor ügyeljünk erre!