Az Arab-sivatagban az élethez vezető utat sírokkal kövezték ki.
A mai Szaúd-Arábia területén a régészek emberi sírokkal jelölt, elveszett „autópályák” lenyűgöző hálózatát tárták fel, amelyek oázisokat kötöttek össze.
Sok ezer évvel ezelőtt a beduin emberek és állataik ezeken az utakon keresztül juthattak vízhez.
A temetkezési sugárutak voltak koruk nagy autópálya-hálózatai, és azt mutatják, hogy a 4500 évvel ezelőtt az Arab-félszigeten élő népek társadalmilag és gazdaságilag sokkal jobban összekapcsolódtak egymással, mint azt korábban gondoltuk
– mondja Matthew Dalton régész, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem munkatársa.
Az ókori arab világban az oázisok kulcsfontosságúak voltak, mivel a víz közelsége miatt az ilyen helyekre települtek le az emberek.
Minél közelebb kerül egy út egy oázishoz, annál koncentráltabbá váltak a környező építmények.
Műholdfelvételek és helyszíni vizsgálatok segítségével a Szaúd-Arábiában dolgozó régészek „hihetetlen sűrűségű őskori temetkezési emlékeket" azonosítottak, amelyeknek „máshol nincs megfelelőjük".
Egyedül egy Khaybar néven ismert megyében a kutatók közel 10 000 szárazkőből épült temetkezési építményt számoltak össze, és ezek többsége állandó vízforrások közelében helyezkedett el.
Ezek az oázisok, különösen Khaybar, a világon ismert temetkezési emlékek legsűrűbb koncentrációját mutatják. A köréjük épített bronzkori síremlékek puszta száma arra utal, hogy a népesség már ekkor elkezdett tartósabban letelepedni ezeken a kedvező helyeken
– mondja Dalton.
Az egyes oázisokat közelebbről megvizsgálva a kutatók kisebb, kifelé sugárzó utak hálóját azonosították. Gyanújuk szerint ezeket valószínűleg arra használták, hogy az állatcsordákat mozgatták az olyan évszakokban, amikor nagyobb volt a csapadékmennyiség.
A szárazság idején azonban valószínűleg hasznosabbak voltak a hosszabb távú utak. Az egyik oázisból vagy sivatagi forrásból a másikba ugrálva az ősi beduinok sokkal nagyobb területeket tudtak bejárni, hogy jobb földeket és éghajlatot keressenek.
Valóban, csak az azonosított temetkezési utak hálózatát követve mintegy 530 kilométert lehetett bejárni
– írják a szerzők.
Forrás: Science Alert
