1991 filmtörténeti évnek is nevezhető: Thomas Harris könyvén alapuló és Jonathan Demme által megfilmesített horror, A bárányok hallgatnak című film történelmet írt azzal, hogy az öt legfontosabb kategóriában Oscar-díjat zsebelt be (legjobb film, legjobb férfi főszereplő, legjobb női főszereplő, legjobb rendező, legjobb adaptált forgatókönyv). Ezenkívül az alkotás egy olyan karaktert adott Hannibal Lecter személyében, aki egy életre beírta magát a popkultúrába.
A bárányok hallgatnak idén lesz kereken harminc éves, aminek alkalmából a Variety összeültette a két főszereplőt, Jodie Fostert és Anthony Hopkinst az Actors On Actors című műsorukban.
A beszélgetés talán egyik legkomikusabb jelenete volt, amikor a vérszomjas kannibált megformáló Hopkins elmesélte, hogy hogyan kapta meg a szerepet. Mint kiderült, 1989-ben jutott el hozzá a forgatókönyv, amikor épp színházi előadáson dolgozott. Először azt hitte, hogy a csomag egy gyerekeknek szóló mesefilm forgatókönyvét rejti, de miután elkezdte olvasni, tíz oldal után tudta hogy aranybányába botlott.
„Nagyjából tíz oldalt olvastam el belőle, és már rögtön visszahívtam az ügynökömet, akitől az első kérdésem az volt, hogy komoly ajánlatról van-e szó. Mert ez a valaha volt legjobb forgatókönyv, amit olvastam" és csak annyit kérdeztem, hogy ez egy valós ajánlat? Mert ez a legjobb szkript, amit valaha olvastam"
– mesélte a színész.
Később az ügynöke átment hozzá vacsorázni, de még akkor sem hitte el Hopkins, és csak azt tudta kérdezgetni, hogy komoly ajánlatról van- e szó. Később egyből igent mondott, majd elmondták neki, hogy az Oscar-díjas színésznővel fog dolgozni (Foster az 1988-as A vádlottakban kapta meg a szobrot).
„El sem hittem, hogy ennyire szerencsés vagyok, alig mertem hozzászólni Jodie-hoz. Arra tudtam csak gondolni, hogy egy Oscar-díjas színésznővel fogok dolgozni"
– számolt be élményeiről Hopkins.
Azonban a kezdeti lelkesedést és örömöt a forgatáson már felváltotta a nyomasztó hangulat: Fosternek közel sem ilyen jók az emlékei.
Elmondása szerint a felvételek között keveset beszélgettek egymással, és amikor közeledett egy-egy jelenet Hopkins fokozatosan szellemült át Hannibal Lecter karakterébe, amitől Fostert kirázta a hideg. Szerinte konkrétan megfagyott a levegő a próbák alatt, és hosszú időbe telt, amíg kiheverte a közös munkájukat, és máshogy tudott nézni a színészre.
„Azt hiszem hosszú ideig túl élénken élt bennünk a történtek emléke ahhoz, hogy elkezdjünk beszélgetni egymással"
– emlékezett vissza a színésznő.
