Universal Pictures
Egy strand, ahol egy nap alatt lepereg az élet – Kritika az Idő című filmről
2021-08-05
A történet nagyon egyszerű: egy csapat turista – középpontban egy éppen széteső családdal – egy strandon reked, ahol mindenki a megszokottnál sokkal gyorsabban öregszik. Sok reményük nincs a túlélésre, az idő felpörgött múlása és az ezzel együtt járó halál ugyanis elkerülhetetlen. M. Night Shyamalan legújabb filmjével nem tudta megugrani a Hatodik érzék zsenialitását, sőt hibákat is találunk benne bőven, mégis érdemes megnézni. Elmondjuk, hogy miért.
A hat Oscarra jelölt Hatodik érzéket már megjelenésekor a filmtörténet egyik legikonikusabb darabjaként emlegették, Shyamalant pedig szinte egyből a legnagyobb rendezők közé emelték.
Az 1999-ben, Bruce Willis főszereplésével készült kultfilmet követően azonban elmaradtak a nagyobb sikerek, a rendező több filmjével is megbukott, visszavonult, majd újból dolgozni kezdett, ám a nagy áttörés valahogy továbbra sem jött össze.
Universal Pictures
M. Night Shyamalan az Idő című film forgatása közben
A rendező szinte minden filmjére igaz ugyanis, hogy hiába rendelkeznek kiváló alapsztorival – gondoljunk csak a Széttörve, vagy Üveg című mozikra –, ha a teljesen felesleges mellékszállak miatt a néző egy idő után érdeklődését veszti. Az Idővel is pontosan ez a helyzet.
Mi lehet bravúrosabb lépés, mint egy olyan, alaktalan gonosszal szembe állítani a nézőt, ami valóban létezik? Az idő múlásától szinte mindannyian félünk – ha nem is a saját öregedésünk, de szeretteink elvesztése miatt – a film pedig már-már tükröt tartva elénk jelzi, hogy minden aggodalmunk jogos.
Universal Pictures
Thomasin McKenzie és Gael García Bernal az Idő című filmben
Fontos-e a történet szempontjából, hogy Vicky Krieps által megformált Prisca és a Gael García Bernal által alakított Guy házassága éppen válságban van? Nem, ahogy az sem, hogy lányuk egészen kiválóan énekel, vagy hogy épp miért viszik őket arra a bizonyos strandra.
Sajnos azokkal a történetszálakkal sem bánik jól Shyamalan, melyeknek amúgy lényeges szerepük lenne: a film utolsó pár percéig nem derül ki például, hogy miért fontos, hogy a szereplők legtöbbjének van valamilyen alapbetegsége.
A kellően sok filmet látott néző már az első félórában sejtheti, hogy ki szolgáltatja majd a megmeneküléshez szükséges információt, ahogy azt is tudhatjuk jó előre, hogy milyen formában fog érkezni ez a segítség – szimplán csak ki kell várnunk, hogy a főszereplők is rájöjjenek erre.
Az Időre ráfért volna, hogy az alkotók kicsit többet foglalkozzanak az arányaival, ám ez szintén egy Shyamalan-sajátosság.
A fenti problémák ellenére azonban nem tudjuk azt állítani az Időről, hogy rossz film lett, vannak ugyanis kifejezetten értékelhető pillanatai, melyekben megjelenik az a zsenialitás, amiről tudjuk, hogy ott rejtőzik Shyamalanban.
Ilyenek azok a nüansznyi részletek, amiktől a néző fejében egyből végigsuhan a gondolat, hogy a rendező kreativitása határtalan.
Gondoljunk csak a gyerekek tinédzserré válásának ismertetésére:
Anya, szorít a fürdőnadrágom.
Universal Pictures
Thomasin McKenzie és Alex Wolff az Idő című filmben
De az idő múlását jelzi a már felnőtté vált Maddox (Thomasin McKenzie), Trent (Alex Wolff) és Kara (Eliza Scanlen) érzelmi fejlődése is. Természetesen tapasztalatok hiányában legbelül mindig gyerekeknek maradnak, ám Shyamalan mégis megadja a nézőnek azt megnyugvást, hogy nem kell a film második felében infantilisen viselkedő színészek játékát néznie.
Az Idő legerősebb jelenetei is ehhez a szereplőhármashoz kapcsolódnak: Maddox félmonológja a gondolatai színeinek és élénkségének megváltozásáról, vagy az alig pár perce felnőttként élő Kara és Trent gyermekének megszületése, majd elvesztése.
Universal Pictures
Aaron Pierre az Idő című filmben
És ha már színészek: kijelenthetjük, hogy erősre sikerült a casting. Bár nagy hollywoodi nevekkel nem találkozunk, Krieps és Bernal tökéletes választás volt a két szülő szerepére, de nem nyújtott gyenge teljesítményt Rufus Sewell, Aaron Pierre és Ken Leung sem.
Elhisszük, hogy valóban őket látjuk idősebb korukba, így affelől sincs kétségünk, hogy belső vívódásaik valósak.
Idő, 2021, 108 perc. 6,5/10