Shutterstock
Közel száz év után derült ki, hogy hamisítvány egy híres Galileo-dokumentum
2022-08-24
A közlemény szerint a papírdarab a Michigani Egyetem könyvtárának gyűjteményének egyik ékköve volt. Egy történészprofesszor belső vizsgálata azonban megállapította, hogy hamisítványról van szó:
Eléggé megrázó volt, amikor először megtudtuk, hogy a mi Galileónk valójában nem is Galileo
– mondta Donna L. Hayward, a könyvtár ideiglenes dékánja.
Az egyetem 1938 óta birtokolja a kéziratot, amikor Tracy McGregor detroiti üzletember odaadományozta, aki még 1934-ben egy másik gyűjtő árverésén szerezte meg a dokumentumot. Az 1934-es aukciós katalógus azt állította, hogy Pietro Maffi bíboros (1858-1931), pisai érsek hitelesítette a kéziratot, összehasonlítva azt a gyűjteményében található más Galilei-levelekkel.
A kézirat tetején annak a levélnek a vázlata található, amelyet Galilei egy új távcsőről szóló, a velencei dózsának 1609-ben tartott előadása előtt írt. A csillagász valóban megírta a levélnek egy változatát – a végső dokumentum a velencei Állami Levéltárban található. A dokumentum alsó része a Jupiter holdjairól szóló feljegyzéseket tartalmaz, amelyek szintén Galilei valódi feljegyzései alapján készültek. E jegyzetek végleges vázlata szintén Olaszországban található, a Firenzei Nemzeti Központi Könyvtárban
Amikor azonban Nick Wilding, a Georgia Állami Egyetem történésze meglátta a dokumentum képét, azt gyanította, hogy valami nincs rendben.
A tinta, a kézírás és néhány szóhasználat furcsának tűnt egy 17. századi dokumentumhoz képest -– mondta a New York Timesnak. Wilding 2022 májusában e-mailben jelezte aggályait Pablo Alvareznek, a Michigani Egyetem könyvtárának kurátorának, mire a Michigani Egyetem belső vizsgálatot indított. Három hónappal később az egyetem bejelentette, hogy Wildingnak igaza volt.
A dokumentumot végül a vízjel árulta el.
A Michigani Egyetem Könyvtára szerint a régi papírok gyakran tartalmaznak vízjeleket, amelyekkel azonosítható a papír készítője és a gyártási hely. A Galileo-papíron lévő vízjelen az „AS", a papírgyártó monogramja, valamint a „BMO", az olaszországi Bergamo rövidítése olvasható. A BMO monogrammal ellátott legkorábbi ismert papírok 1770-ből származnak, vagyis a dokumentum ennél régebbi nem lehet – azaz biztosan hamisítvány.