Íme, három szokatlan és meglehetősen kellemetlen kezelés, amelyek a régmúlt időkben igencsak gyakoriak voltak. Bár mindegyik a maga módján borzalmas, mégis emlékeztetnek minket arra, milyen messzire sikerül eljutnia a csodálatos orvostudománynak.
Dohányfüst beöntés
Az eljáráshoz szükséges szerkezet
Az 1700-as évek végén a dohány megérkezett az angol partokra Amerikából. Ezzel együtt pedig megérkezett az az elképzelés is, miszerint a dohányfüst beöntésként használva számos betegséget gyógyíthat. Ahogy a neve is mutatja, a dohányfüst beöntés során szó szerint füstöt fújtak a betegek végbelébe.
E technikát majdnem megfulladt embereken alkalmazták. Hiszen úgy vélték, hogy a füst belülről melegíti fel a beteget és serkentik a légzést. A The Royal Human Society a Temze bizonyos pontjain újraélesztési készleteket – köztük a dohányfüstös beöntéshez szükséges felszerelést – hagyott.
Az 1800-as évek elején azonban bebizonyosodott, hogy a dohány károsítja a szívet, és e hóbort is szerencsére hanyatlani kezdett.
A fogzás megakadályozása
Talán nem új információ, miszerint a régebbi időkben a csecsemőhalandóság az egekbe szökött, és az esetek nagy részében a halál oka teljesen ismeretlen volt. A gyermekek gyakran 6 hónapos és 2 éves koruk között haltak meg, ami az első fogak kibújásának időszaka.
Az akkori orvosok úgy gondolták, hogy ez nem lehet egyszerű véletlen egybeesés, ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a fogzás folyamata a csecsemőhalál oka.
Angliában és Walesben például 1839-ben több mint 5000 halálesetet tulajdonítottak a fogzásnak. Még 1910-ben is 1600 volt ez a szám.
Hogyan harcoltak tehát az orvosok a fogzás ártalma ellen? Az érintett gyermekek szerencsétlenségére a beavatkozások széles skáláját dolgozták ki, beleértve a vérzést, a hólyagosodást és a piócák fogínyre helyezését. Egyes esetekben, még a babák tarkóját is megégették.
Kőkorszaki agyműtétek - trepanáció
commons.wikimedia.orgA trepanálás az a folyamat, amelynek során egy lyukat fúrnak valakinek a koponyájába. Igen, ez olyan brutálisan hangzik, mint amilyen brutális.
Sokan úgy vélik, hogy a trepanálás a legkorábbi olyan műtét, amelyre régészeti bizonyítékok állnak rendelkezésre. A tudósok által eddig kiásott újkőkori koponyák 5-10%-a viseli a trepanálás egyértelmű nyomait.
Az ősi maradványokból nem mindig lehet megállapítani, hogy a műtétet a halál előtt vagy után végezték-e, de néhány páciens biztosan élt. Minden valószínűség ellenére néhány ókori betegnek sikerült túlélnie a folyamatot. Ez onnan tudható, hogy a koponyákon a gyógyulás nyomai láthatók. Bár többnyire felnőtt férfiakon végezték, a tudósok nők és gyermekek koponyáján is találtak trepanációs lyukakat.
Az újkőkorban ez a gyakorlat széles körben elterjedt volt. Mindazok ellenére, hogy utazásra és az eszmecserére szinte alig akadt lehetőség, éppen ezért bámulatos, hogy a szakértők Európában, Szibériában, Kínában és Amerikában is tártak fel lyukas koponyákat. Kijelenthető, hogy ez akkoriban divat volt. E beavatkozás azonban nem halt ki a kőkorszakkal, hanem folytatódott a klasszikus korszakban, és kitartott egészen a reneszánszig.
És ma is léteznek hasonló sebészeti eljárások, de természetesen kicsit több finomsággal és sokkal több érzéstelenítéssel.
