Csodanők a borászatokban: az etyeki világpolgár

Etyeki világpolgár

Matolcsy Sáráról Melanie lányát kérdeztük, és Alexandra is besegített néha:

Mami – mi így hívjuk, angolul is – egy igazán sikeres karriert hagyott ott egy befektetési cégnél, amikor a testvére kérésére New York mellől Magyarországra költözött, hogy az akkor még kis borászatot, az Etyeki Kúriát átvegye. Semmit sem tudott a borkészítésről vagy az agrárvilágról, de mivel akkor már mindkét lánya egyetemre járt, azt gondolta, hogy ez egy nagyon izgalmas kihívás lehet számára, így teljes erővel vágott bele. A megszállottjává vált ennek az új és ismeretlen világnak. Egyre többet tanult, figyelt, és hamarosan elismert vezetővé vált a borszakmában. Eleinte csak az időszakosan beeső vendégeket, majd később a világ minden részéről érkező borkedvelők sokaságát fogadta.

Számára a legfontosabb a családja, amennyi időt csak tud, velünk tölt. Sokat repül New Yorkba azért, hogy a testvéremmel legyen, és nagyon kedveli a múzeumokat, Broadwayshow-kat. De ezen kívül is szeret utazni, új embereket, kultúrákat megismerni, meglátogatni a régi barátait. Barátnőivel élvezi a bridzsesteket, pár éve pedig egy havonta összejövő női kulturális egyesületet alapított. Akkor a legboldogabb, ha emberek veszik körül.

Nagyon nehéz összefoglalni, hogy mit jelent ő számunkra. A legcsodálatosabb, leggondoskodóbb anya, akit csak két lány kaphatott. Amerikában egy kétkultúrájú, később egy szülőre redukálódott családban felnőni néha változó helyzetet jelentett. Mami viszont a legjobbat biztosította számunkra. Életünk nagy részében anyánk és apánk volt egyszerre, de bármi is történt, Mami számára mindig az volt a legfontosabb, hogy boldogok legyünk, biztonságban és szeretetben éljünk.

Azóta, hogy megszülettünk (na, ezt most nem mondjuk meg, hogy mikor...) máig is ő a mi erős sziklánk. Bármi is legyen, rá mindig számíthatunk, jóban-rosszban. Megmutatta, hogyan legyünk igazán erős és önálló nők mind a privát, mind a szakmai életünkben.

A mai, sokszor őrült és változó világban tisztában vagyunk vele, hogy mindig helyt tudunk állni, és minden rendben lesz. Ha nem tanított volna meg erre, akkor én sem mertem volna hátrahagyni 34 évesen a szülőhazámat, Amerikát, a karrieremet, a barátaimat, és Budapestre költözni, hogy új kihívásokat keressek. Ugyanúgy, mint annak idején ő, aki húszévesen, angoltudás és az internetes kapcsolattartás lehetősége nélkül indult el Amerikába. Segítségével az itteni beilleszkedés fantasztikus volt, és lehetőséget teremtett számomra, hogy itt is felépítsem a saját karrierem és enterpreneur (szerk.: vállalkozó) lehessek.

Ahogy a testvérem, Alexandra mondja, Maminak telepatikus képessége van. Egy óceánon keresztül is pontosan érzi, mi forog a lelkünkben, mindig tudja, hogy mi történik velünk. Nagyon nehéz bármit is eltitkolni előle, mert mindig működik az anyai megérzése.

Kilenc és 12 évesek voltunk, amikor először jártunk Párizsban, és egy egész napos városnézés után a tökéletes vacsorázóhelyet kerestük. Mindig azt tanította nekünk, hogy olyan helyet válasszunk, aminek van hangulata, atmoszférája. Sokáig kerestük, majd amikor fáradtan és éhesen megpillantottunk egy McDonald'sot, felkiáltottunk: „De
Mami, ennek a helynek van egy kerthelyisége és atmoszférája!" Nem egészen erre gondolt, de beadta a derekát. Mi azóta is mindig keressük az atmoszférát; igaz, ma már nem a McDonald'sban találjuk meg azt.