Hamu és Gyémánt / Imre Barnabás
Ennio Morricone: „A zeneszerzés számomra az élet forrása”
2020-07-06
Hétfő hajnalban, 91 éves korában elhunyt a világhírű zeneszerző-karmester. Öt évvel ezelőtt római rezidenciáján látogattuk meg – az ekkor készült interjúból és fotókból mutatunk most részleteket.
Az Oscar-díjas zeneszerző egy római kórházban hunyt el hétfő hajnalban, miután szerencsétlenül elesett – írja a La Repubblica olasz napilap online felületén.
Hatvanéves zeneszerzői pályafutását ünnepelte a „The 60 Years of Music" nemzetközi turné keretében 2016-ban Ennio Morricone, amelynek keretében Budapestre is ellátogatott. A nagyszabású budapesti koncertet megelőzően, 2015 szeptemberében római rezidenciájában fotóztuk és készítettünk interjút a világhírű olasz zeneszerzővel. Vagyis ahogy ő szerette, a maestróval. Ezt a látogatást felidézve emlékezünk most rá.
„Az enteriőr művészileg nem inspirál, az alkotás belső folyamat”
Hamu és Gyémánt / Imre Barnabás
„Az engem körülvevő otthoni enteriőr művészileg egyáltalán nem inspirál, az alkotás belső folyamat, mely egyedi benyomásokból, késztetésből fakad" – jelentette ki Ennio Morricone, majd a pazar nappaliból nyíló számos ajtó egyike felé mutatott, az alkotóstúdióra, ahova valóban csak a legközelebbi bizalmasainak engedett bebocsátást. A mester ritkán fogadott látogatókat, rövid időre mégis bepillantást nyerhettünk római rezidenciája, a négyszintes Palazzo Muti Bussi titkaiba.
A XVI. századi itáliai barokk épület maga az élő történelem, az épület alapjai antik római romokon nyugszanak. Itt élt Ennio Morricone, akinek otthona – csakúgy, mint zenéi – nagyvonalú, emelkedett és drámai stílusú.
Az orientalista tárgyakkal ékesített rezidencia azonban nélkülöz minden szentimentalizmust, a zongora például nem része az alkotói folyamatnak, a Maestro számára csupán funkcionális eszközként szolgált, arra, hogy alkalomadtán bemutassa ötleteit a rendezőknek. Morricone egész életében kézzel írta kottáit, és csak ritkán hagyta el Rómát.
▲
Hamu és Gyémánt / Imre Barnabás
▲
„Komponálva pihenek, nincs szükségem más kikapcsolódásra”
Hamu és Gyémánt / Imre Barnabás
„A zeneszerzés számomra nem munka vagy elfoglaltság, hanem maga az élet forrása. Komponálva pihenek, így nincs szükségem más kikapcsolódásra, mert azt csinálom, amit szeretek."
Ha mégsem a stúdióban töltötte az idejét, akkor szívesen ült le egy sakktábla elé, világklasszis sakkozókkal és amatőrökkel egyaránt szívesen játszott a Mester.
„A jó filmzenére nincs formula”
A szakmáról így vélekedett: „A filmzene mindig egy másik munkának a szolgálatában áll, kiegészíti azt, de mégis másodlagos szerepet játszik. Arra, hogy milyen a jó filmzene, nincs formula. Az adott pillanatban írom a zenét, és ennek következtében a hangulatom befolyásolja. Ha nem vagyok jó hangulatban, mindig megment a profizmus és a technikai tudás."
Egy életművel a háta mögött már nem rangsorolta alkotásait: „Nem tudnék kiemelni néhány kedvencet a szerzeményeim közül. Olyan vagyok, mint egy anya, akinek tíz gyermeke van, nem tudok dönteni, mert mindet egyformán szeretem."
A Mester szerint a sikernek nincs „titka", mindig a maga útját járta: „Soha nem voltak rám hatással más zeneszerzők, egyszerűen a saját ötleteimet dolgoztam ki, nem követtem semmilyen divatot. Véleményem szerint, ha valami aktuálisan nagyon divatos, az máris idejétmúlt."
„Budapesthez robosztus, de nem drámai dallamokat képzelek el”
Hamu és Gyémánt / Imre Barnabás
„Ha Budapesthez mint városhoz kellene filmzenét komponálnom, mindenképpen figyelembe venném a történelemben betöltött szerepét: robusztus, de nem drámai dallamokat képzelek el hozzá."
Morricone számára Budapest kellemes emlékeket idézett, Koltai Lajost – akinek Sorstalanság című filmjéhez ő írta a filmzenét – kiváló művésznek, a magyar fővárost pedig történelmi különlegességnek tartotta.
Ennio Morricone temetését szűk körben tartják.
Szerző: Fogas Krisztina