A rendező kijelentette, hogy utálja az Oliver Stone rendezésében készült Született gyilkosok című filmet annak ellenére, hogy ő írta a történetet.
Quentin Tarantino az egyik legelismertebb rendező a filmiparban, nagyrészt egyedülálló elbeszélési stílusának és az általa elmesélt történeteknek köszönhetően. Habár számtalan forgatókönyvet és filmet álmodott meg, van egy, ami egyáltalán nem tetszett neki.
Tarantino tizedik rendezése után vissza szeretne vonulni, ez sajnos nyílt titok, de ennél sokkal több filmben dolgozott íróként. Az 1994-es Született gyilkosokról pedig bármikor elmondja őszinte véleményét, ami nem éppen pozitív.
A film két sorozatgyilkos - Mickey Knox (Woody Harrelson) és Mallory Wilson Knox (Juliette Lewis) - történetét meséli el, akik bulvár szenzációvá válnak Wayne Gale újságírónak (Robert Downey Jr.) köszönhetően. Az alkotás kasszasiker lett, de a filmszakértők nem igazán voltak elragadtatva, mivel nem értettek egyet a film erőszakos tartalmával, de közülük is a legkeményebb kritikus Quentin Tarantino volt.
Az előzetes tervek szerint ő maga rendezte volna meg a filmet a saját forgatókönyvéből. Ám a kilencvenes évek első felében nem talált stúdiót, aki finanszírozta volna a projektet. Ezért végül eladta a forgatókönyvet, ami végül Oliver Stone kezében landolt. Ő rögtön neki is állt két alkotótársával, David Velozzal és Richard Rutowskival átírni a forgatókönyvet, hogy jobban passzoljon a saját elképzeléseikhez. A változtatások pedig annyira radikálisra sikeredtek, hogy a sztori végül egyáltalán nem hasonlított az eredetire.
Miután Tarantino meglátta a film nyitójelenetét kérte, hogy töröljék a nevét a stáblistáról, mert úgy érezte ehhez neki semmi köze. Később pedig kijelentette, hogy utálja azt a filmet és aki szereti a munkásságát az ne nézze meg.
A premier után Tarantino megpróbált egy regényt kiadni forgatókönyvéből, ugyanúgy, mint más általa írt filmekből, de a Született gyilkosok producerei pert indítottak ellene, mivel azt állították, hogy amikor eladta a nekik a szkriptet minden egyéb jogáról, beleértve a könyvkiadásról is lemondott. Végül sikerült megállapodniuk, ez pedig segített a rendezőnek túljutni a film iránti intenzív ellenszenvén, mivel legfőbb gondja az volt, hogy a közönség olyasvalamivel fogja azonosítani, ami nem is az ő művészete.
