Santa Cruz del Islote eredetileg nem állandó lakóhelyként született meg. A 19. században kolumbiai halászok emeltek itt egyszerű építményeket egy korallzátony tetején, hogy hosszabb időt tölthessenek a halban gazdag vizeken. A sziget kedvező fekvése azonban idővel maradásra bírta őket, és az ideiglenes menedékből fokozatosan állandó település lett – írja az Express.
A mindössze 2,4 hektáros területen mára szinte minden négyzetmétert beépítettek. Így mezőgazdasági tevékenységekre nem jutott hely, nincsenek rendőri szolgálatok, és modern csatornahálózat sem működik. A szennyvizet közvetlenül a tengerbe vezetik, az áramellátás pedig nem folyamatos. Ennek ellenére a lakosságsűrűség még a világ egyik legsűrűbben lakott városrészét, Manhattant is meghaladja.
A lakók számáról eltérő adatok keringenek: egyes becslések szerint körülbelül nyolcszázan élnek itt, míg más források akár ezernél is több lakosról beszélnek. A családok száma nagyjából kétszázra tehető, a házak pedig sokszor egymás tetejére épülnek, amikor már nincs hová terjeszkedni.
A megélhetés elsősorban a halászathoz kötődik, más munkalehetőség alig akad. Sokan a közeli Isla Mucurán próbálnak boldogulni a turizmusban. Bár a friss hal mindig rendelkezésre áll, az élelmiszerek jelentős részét a kolumbiai haditengerészet szállítja a szigetre néhány hetente. A hiányos infrastruktúra ellenére a helyiek szerint a közösség rendkívül összetartó: a szigeten gyakorlatilag ismeretlen a bűnözés, ezért rendőrségre sincs szükség. Többen hangsúlyozzák, hogy nem cserélnék el az életüket máshol kínált lehetőségekre.
A minimális alapterület ellenére Santa Cruz del Islote-n még iskola, templom, egészségügyi rendelő és egy kisebb szálláshely is működik. Autókra és motorokra nincs szükség, hiszen a sziget egyik végétől a másikig alig két perc alatt át lehet sétálni, miközben a település nagyjából egyórányi hajóútra található Kolumbia karibi partjaitól.
Olvasd el ezt is!