Gyerekekkel repülni nem lehet könnyű. Teljesen mindegy, hogy szülőként vagy csupán elszenvedőként vagyunk jelen egy gyerek tombolásánál ez mindenkinek kínos lehet. Szóljunk a szülőnek, vagy inkább a személyzet egyik tagjának kellene? Mi erre a szabály?
Téged zavar, te oldd meg!
Ha egy gyermek közelében ülsz, és a viselkedése zavar téged és a kényelmedet, a legjobb, ha megpróbálod nyugodtan kezelni a helyzetet, mielőtt másokat is bevonsz. Gyakran egy kis kedvesség is sokat segít. Pozitív választ fogsz kapni, ha nyugodt, humoros, barátságos hangnemben említesz valamit a helyzettel kapcsolatban, és inkább könnyedén fogalmazol, minthogy egyből ellenséges és vádaskodó hangnembe ugorj neki a szülőnek, vagy rosszabb esetben a gyereknek.
Elterelő hadművelet (ha veled van a gyerek)
A figyelemelterelés megbízható módszer lehet a lármás gyermek megnyugtatására. Színezőfüzetek és a rágcsálnivaló remek választás ilyenkor.
Mikor kell szólni az utaskísérőnek?
Azok a nem hallható bosszúságok, mint például az előttük lévő ülés rugdosása, az ülések alá és fölé mászás, és a biztonsági öv becsatolásának figyelmen kívül hagyása. Ezek az esetek indokolják a légiutas-kísérő közbelépését, ha a helyzet kicsúszik a kezünkből.
De még nekik sem mindig egyszerű a helyzet megoldása. Egyes esetekben a szülők elnézést kérnek, míg más esetekben kikérik maguknak.
Én mindig úgy közelítettem meg a helyzetet, hogy megálltam a soruknál, és megkérdeztem: »Hozhatok önnek valamit?«, mert úgy gondoltam, hogy ez eléggé jelzi, hogy bármi is történik, az már kezd zavarni másokat
Sok légiutas-kísérő azt mondja, hogy az ilyen panaszokra adott saját válaszaik a szülők cselekedeteitől függnek. Ha megpróbálják megnyugtatni a gyereket, akkor figyelmen kívül hagyják a körülöttük lévő utasok panaszait. Hiszen ők próbálkoznak, nem lehet többet tenni. De ha nem viselkednek felelős szülőként, és nem veszik figyelembe, hogy a gyerekeik milyen zavart okoznak az utastérben, akkor szólnaj a gyerekeknek, hogy hagyják abba, amit csinálnak. Ilyenkor a szülők kissé elszégyellik magukat, és azonnal fegyelmezni kezdik a fiatalokat.
Különös esetek
De olykor a szülők hozzák kellemetlen helyzetbe a légitársaság személyzetét, mondta Ashley Davis légiutas-kísérő:
Utaskísérőként egyszer egy szülő csörgött a hívógombon, miután bekapcsolták az övjelzőt, és elmagyarázta nekem, hogy a gyermeke nem hajlandó becsatolni magát. A nő elmondta, hogy megpróbálta elmondani a kisfiúnak hogy be kell kapcsolnia a biztonsági övet, de remélte, hogy egy tekintélyesebb emberre jobban hallgat majd. Ezért egyenesen a gyermekhez beszéltem, és azt mondtam: »A kapitány azt mondja, hogy a repülőgép néhány zökkenőbe fog ütközni, és szerinte be kell kapcsolnod a biztonsági övet, akárcsak az autóban, hogy biztonságban legyél. Oké?« Erre egy gyors »Nem!« válasz érkezett, amire a szülő azt válaszolta: »Nem baj, ha kiabálsz vele, nyugodtan kiabálhatsz vele, vagy lehetsz szigorúbb.« Egyik dolgot sem tettem meg. Ehelyett úgy döntöttem, hogy a szülőre hárítom a felelősséget, hogy becsatolja a gyermekét.
Egy rosszul viselkedő gyermek a repülőn mindenki számára kellemetlen lehet a fedélzeten, de higgyük el, különösen a szülőknek. A legjobb megközelítés általában az, ha a szülőkhöz és a gyerekekhez kedvesen közelítünk, és csak végső esetben fordulunk a személyzethez. Ne feledd, mint manapság minden, a feszült légiközlekedéssel kapcsolatos dologban, egy kis empátia is sokat segíthet a dolgok elsimításában
