Az előzetes ülésválasztás ma már jellemzően fizetős szolgáltatás. Sokan ezért inkább az automatikus kiosztást választják, abban bízva, hogy ugyanabba a sorba kerülnek. Ez gyakran teljesül is, de rendszerint a középső ülés rovására, amelyhez nagy eséllyel egy harmadik utas is társul.
A Drive szerint egy kevésbé elterjedt megoldással azonban mérsékelhető ennek a kockázata. Ha az egyik utas az ablak melletti, a másik a folyosó felőli helyet foglalja le, a középső ülés nagyobb eséllyel marad üresen. Ennek oka egyszerű: a legtöbben kerülik ezt a helyet, így csak akkor foglalja el mégis valaki, ha a járat közel teljes kihasználtsággal közlekedik.
Az időzítés szintén számít. Több légitársaság az indulás előtti 24 órában már lehetővé teszi a díjmentes ülésválasztást, és ilyenkor még gyakran akadnak kevésbé keresett sorok. A gép hátsó része például sok utas számára kevésbé vonzó, részben a hosszabb kiszállás, részben az erősebben érzékelhető turbulencia miatt.
Érdemes az indulás előtti órákban is ellenőrizni az üléskiosztást. Az utasok egy része ekkor még módosít a helyén, ami újabb ülések felszabadulásával járhat. Ha pedig végül mégis elfoglalják a középső helyet, egy udvarias kérdés gyakran megoldást jelent, és lehetővé teszi, hogy az együtt utazók egymás mellé kerüljenek.
Az utazási szokásokat elemző megfigyelések szerint a középső ülés elutasítása egyébként nem pusztán kényelmi kérdés. Sok utas számára ez jelenti a legkisebb kontrollt a saját tér felett, ami hosszabb utaknál különösen hangsúlyos szempont. Ez az általános viselkedési minta is hozzájárul ahhoz, hogy ezek a helyek gyakran utoljára telnek meg.
Bár a fent említett módszer nem jelent biztos megoldást, tudatos foglalással és megfelelő időzítéssel érezhetően javíthatók az esélyek. A repülés ma már sokszor inkább logisztikai kérdés, mint élmény, de apró döntésekkel még mindig lehet némi mozgásteret nyerni – szó szerint.
Olvasd el ezt is!