Az Oroszország és Kína között húzódó Mongólia mintegy 1,56 millió négyzetkilométerével a világ 19. legnagyobb országa. Lakossága ehhez képest rendkívül alacsony, népsűrűsége mindössze 2,3 fő négyzetkilométerenként. Ez elsősorban az ország földrajzi adottságainak és szélsőséges éghajlatának köszönhető.
Bár Mongóliáról legtöbbünknek a végtelen sztyeppék jutnak eszébe, tájai ennél jóval változatosabbak. Nyugaton az Altaj hegyei emelkednek, északon erdők és tavak húzódnak, délen pedig a Góbi-sivatag terül el. Az ország jelentős részén kevés a csapadék, ami megnehezíti a mezőgazdasági termelést és a nagyobb települések kialakulását.
Mongólia éghajlata különösen szélsőséges. A nyári hőmérséklet egyes területeken meghaladhatja a 35 Celsius-fokot, télen viszont akár mínusz 40 fok alá is süllyedhet. A zord körülmények a hagyományos állattartást is komolyan veszélyeztetik.
A helyiek dzudnak nevezik azt a természeti katasztrófát, amikor a száraz nyarat rendkívül kemény tél követi. Ilyenkor a hó és a jég miatt az állatok nem férnek hozzá a legelőkhöz, így tömegesen pusztulhatnak el. A 2023–2024-es tél során mintegy 8 millió haszonállat veszett oda, ezzel családok ezreinek megélhetését veszélybe sodorva.
Mongólia alacsony népsűrűségéhez a nomád állattartás évszázados hagyománya is hozzájárult. A pásztorcsaládok évszakonként új legelőkre vándoroltak állataikkal, ezért nagy területeken, egymástól távol éltek.
Meglepő ugyanakkor, hogy napjainkban a mongolok mintegy 70 százaléka már városlakó, és a népesség közel fele a fővárosban, Ulánbátorban vagy annak környékén él. Sokan a jobb munkalehetőségek miatt költöznek ide, másokat az állatállomány elvesztése kényszerít a vidéki élet feladására.
Miközben tehát az ország nagy része szinte lakatlan, a főváros egyre súlyosabb közlekedési, lakhatási és légszennyezési problémákkal küzd.
Olvasd el ezt is!