A világ egyik legrégebbi és legnagyobb fedett piacának története egészen a 15. századig nyúlik vissza. Miután II. Mehmed oszmán szultán 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, egy olyan kereskedelmi központ létrehozását rendelte el, amely a város gazdasági életének meghatározó helyszínévé válhatott. A Nagy Bazár az évszázadok során folyamatosan bővült, túlélte a földrengéseket és a történelmi változásokat, miközben kereskedők és kézművesek generációinak adott munkát.
Ma mintegy 3600 üzlet, 65 utca és 14 fogadóépület alkotja a hatalmas komplexumot, amelynek naponta akár 400 ezer látogatója is lehet. A bazár valódi értékei azonban nem feltétlenül a turisták által látogatott üzletek kirakataiban találhatók.
A CNN riportja a 78 éves Ümit Berksoy ékszerészt követi végig a bazár kevésbé ismert részein. A férfi több mint fél évszázada dolgozik a környéken, és pontosan tudja, hol találhatók azok a műhelyek, amelyekben a különleges ékszerek készülnek. Berksoy egy 12 karátos rubint szeretne gyűrűvé alakíttatni. A drágakő hosszú ideje a széfjében pihent, most azonban elérkezettnek látja az időt, hogy megfelelő foglalatot készíttessen hozzá. Ehhez több különböző mesterember munkájára van szükség.
Az ékszerész először egy apró ötvösműhelybe látogat, ahol régi ismerőse, az 54 éves Sevan Harunyan dolgozik. A férfi 46 éve foglalkozik ékszerkészítéssel, és évtizedek óta valósítja meg Berksoy terveit. Műhelye egyszerre idézi a múltat és a jelent. A hatalmas, kopott faasztalon különféle szerszámok sorakoznak, miközben a munkában már a számítógépes tervezés is szerepet kap.
Harunyan két fia, Aras és Arda szintén a családi vállalkozásban dolgozik. Gyermekkoruk óta ismerik a műhelyt, ahol kezdetben csak figyelték apjuk munkáját, később pedig maguk is megtanulták a mesterség alapjait. A család számára különösen fontos, hogy az évszázados tudás ne vesszen el.
A Nagy Bazár különlegessége nem csupán az épületek korában rejlik, de azokban a vállalkozásokban is, amelyek generációk óta ugyanott működnek. Az egyik ilyen az Apraham nevű üzlet, amelyet örmény alapítója után neveztek el, és 1882 óta foglalkozik arannyal, illetve más nemesfémekkel. A közelben található Epoque régiségkereskedés még ennél is régebbi: története 1865-ig nyúlik vissza.
A bazár kézműves hagyományainak kialakításában az örmény, görög, zsidó és szír közösségek mesterei is fontos szerepet játszottak. Az évszázadok során nemcsak szakmai tudásukat adták tovább, de olyan kereskedelmi kapcsolatokat is kialakítottak, amelyek hozzájárultak a piac fennmaradásához. A modern üzletek és a turisták igényeihez igazodó kínálat mögött így máig jelen van a régi Isztambul sokszínű kulturális öröksége.
Berksoy rubinja végül egy másik műhelybe kerül, ahol a 66 éves Hrant Zorbas drágakőfoglaló dolgozik. A férfi különleges nagyítót és hagyományos kéziszerszámokat használ, hogy a követ pontosan a helyére illessze. Munkája rendkívüli precizitást igényel, hiszen egyetlen rossz mozdulat is kárt tehet az értékes drágakőben vagy a foglalatban.
Zorbas fia, Shant már korszerű ékszerészmikroszkóppal is dolgozik, apja azonban továbbra is ragaszkodik a hagyományos módszerekhez. A kész gyűrű közepén a 12 karátos rubin ragyog, két oldalán apró, téglalap alakú gyémántokkal. Az ékszer elkészítéséhez több mester tudására, hosszú évek tapasztalatára és szoros együttműködésére volt szükség.
Bár a tömegtermelés és a változó vásárlói szokások egyre nagyobb kihívást jelentenek a hagyományos kézműveseknek, a bazár mesterei szerint a kézzel készített tárgyaknak továbbra is különleges értékük van. A Nagy Bazár így nem egyszerűen történelmi bevásárlóközpont, hanem egy ma is működő kézműves világ, ahol az évszázados hagyományok és a modern technológia egymás mellett élnek.
Olvasd el ezt is!