Csak kevesen ismerik a föld alatti lengyel sóvárost, ahol még a festmények is sóból vannak
Lengyelország déli részén, Krakkótól nem messze egy olyan hely húzódik a föld alatt, amely egyszerre ipartörténeti emlék, vallási tér és különös föld alatti város. A wieliczkai sóbánya több mint hét évszázadon át működött aktív termelőhelyként, majd a bányászat leállása után fokozatosan átalakult egy egészen egyedi, föld alatti komplexummá.
A terület története jóval a középkor előtt kezdődött. Mintegy 13,5 millió évvel ezelőtt tengervíz borította el a Kárpátok előterében fekvő medencét. Amikor a víz fokozatosan eltűnt, hatalmas mennyiségű só maradt vissza a föld alatti rétegekben. Az ember már az újkőkorszakban felfedezte ezt a természeti kincset: a környéken előkerült sófeldolgozó eszközök Közép-Európa legrégebbi ilyen jellegű leletei közé tartoznak. A korai módszer egyszerű volt: a természetes sósvíz-források vizét felforralták, majd az elpárolgás után visszamaradt sót főként tartósításra használták – írja az IFLScience.
Ez a technika egészen a 11–12. századig működött, amikor a sóforrások fokozatosan eltűntek. Ekkor jelentek meg az első sókutak, majd hamarosan a mélyebb bányák is. A wieliczkai bánya a 13. századtól folyamatosan üzemelt, ezzel a világ egyik legrégebbi ismert sóbányájává vált. A termelés egészen 1996-ig tartott, miközben a hely már korábban megkapta a UNESCO világörökségi státuszt, és hivatalos lengyel műemlékké is nyilvánították.
A föld alatti rendszer mérete önmagában is lenyűgöző. A járatok teljes hossza meghaladja a 245 kilométert, kilenc szinten futnak, és a legmélyebb pontjuk eléri a 327 métert. Ez nem egyetlen, egységes tér, hanem egy évszázadok során kialakult, folyamatosan bővülő hálózat, amelyben termelőterek, folyosók, kápolnák és közösségi helyiségek váltják egymást.
A bánya legismertebb része a Szent Kinga-kápolna, amely a második szinten, nagyjából száz méterrel a felszín alatt található. A hatalmas terem minden eleme sóból készült: a falak, a díszítések, az oltár, sőt még a csillár is. A kápolnában látható II. János Pál pápa szobra, valamint Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájának sóból faragott másolata is. A hely atmoszférája egyszerre monumentális és nyugtalanító, különösen annak tudatában, hogy mindezt bányászok hozták létre a félhomályos mélységben.
A wieliczkai járatokon az évszázadok során számos ismert történelmi alak is végigsétált. Megfordult itt Johann Wolfgang von Goethe, Alexander von Humboldt, valamint Nicolaus Copernicus is. Ma már a bánya teljes egészében látogatható, és bár kétségtelenül turisztikai látványosság, jóval több egy egyszerű attrakciónál. Inkább egy föld alatti város, amelyben a természet, a történelem és az emberi találékonyság szokatlan módon fonódik össze.
Olvasd el ezt is!