Meglepő, de a Feröer-szigeteket több tucatnyi alagút köti össze egymással

A Feröer-szigeteken az első alagutakat az 1960-as években kezdték vájni, ma pedig már nagyjából huszonöt ilyen összeköttetés működik. Az ott élők szerint ezzel lassan elmozdultak attól az állapottól, hogy különálló szigetek csoportjaként tekintsenek magukra, és egyre inkább egyetlen, összekapcsolt egészként gondoljanak az országra. Ennek látványos példája a jelenlegi leghosszabb alagút, amely 10,8 kilométeren át fut a tenger alatt. A legmélyebb pontján 150 méterrel a felszín alatt halad, megépítéséhez pedig mintegy egymillió köbméternyi sziklát kellett eltávolítani.

Különösen sokat jelent ez Sandoy számára, amely a Feröer-szigetek 18 szigetének egyike, és ahol nagyjából 1200–1300 ember él. A hely sokáig viszonylag elszigeteltnek számított, ezért sokak számára Sandoy még ma is azt a Feröert idézi, amely néhány évtizeddel ezelőtt jóval zártabb és nehezebben megközelíthető volt. Az új alagút azonban ezt is megváltoztatta: a korábban hosszú, időjárásnak kiszolgáltatott utakat jóval gyorsabb és kiszámíthatóbb közlekedés váltotta fel. Olyan ügyintézés vagy utazás, amely korábban akár hat órát is elvitt egy napból, most nagyjából fél óra alatt megoldható.

A változás nemcsak a helyiek mindennapjait érinti, hanem a turizmust és a lakhatást is. Sandoyon már most több szállásfoglalást látnak, és egyre többen érdeklődnek a házvásárlás iránt is. A legnagyobb reményük mégis az, hogy fiatalok érkeznek majd a szigetre, mert az elmúlt évtizedekben elöregedett a népesség. Más feröeri szigeteken már egyértelműen látszik, milyen hatása lehet egy ilyen beruházásnak: volt olyan hely, ahol öt-hat évtizedes népességcsökkenés után az alagút megépülésével előbb stabilizálódott, majd enyhén növekedni kezdett a lakosság száma.

A feröeri döntéshozók szerint mindez nem pusztán közlekedési kérdés, hanem nemzetépítés is. A földrajzi helyzet miatt a mozgás és az elérhetőség kulcskérdés egy olyan országban, amely elszigetelten fekszik az Észak-Atlanti-óceánban. A szigetek ezért előbb hajókba, kompokba és tengeri összeköttetésekbe fektettek, később pedig egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a közutak és az alagutak. Bár időről időre vita alakul ki arról, nem lenne-e jobb ezt a pénzt inkább egészségügyre vagy oktatásra fordítani, sokan úgy látják, az ország alapgondolatához hozzátartozik, hogy ne csak a központi térségek maradjanak élhetőek.

A tervek ráadásul itt még nem érnek véget. Már egy újabb útvonal pénzügyi előkészítésén dolgoznak, és ha az is megvalósul, a Feröer-szigetek lakóinak mintegy 99 százaléka ugyanabba a közúti rendszerbe kapcsolódik majd be.