Ne essünk pánikba, ha beszakad alattunk a jég: 6 tipp, ami életet menthet

A jeges vízbe esés utáni első egy perc a túlélés legfontosabb szakasza. A test ilyenkor ösztönösen kapkodni kezd levegő után, ami könnyen víznyeléshez és pánikhoz vezet. Ilyenkor nem az a cél, hogy azonnal kimásszunk, hanem az, hogy lelassítsuk a légzésünket, tartsuk kontroll alatt a testünket, és a fejünk lehetőség szerint a víz felett maradjon.

Bár logikusnak tűnhet előrefelé úszni, valójában az a jég a legerősebb, amelyik már egyszer megtartott. Ezért mindig vissza kell fordulnunk ahhoz a ponthoz, ahol a jég beszakadt alattunk, és ott próbáljunk meg kijutni, ne pedig egy új, ismeretlen felületnél.

A legtöbben reflexből függőlegesen próbálnak kimászni, de ilyenkor a teljes testsúly a karokra és a jég szélére nehezedik. A helyes technika az, hogy a kezünket a jégre tesszük, a lábainkat hátranyújtjuk a víz felszínén, majd a mellkasunkat és a hasunkat csúsztatjuk fel a jégre, mintha egy rámpára másznánk fel.

Amint sikerül feljutnunk a jégre, nem szabad azonnal felállnunk. Ha talpra állunk, az összes testsúlyunk egy kis felületre koncentrálódik, és a jég újra beszakadhat. Ehelyett oldalra fordulva guruljunk el a lyuktól, így a súlyunk eloszlik, és a jég nagyobb eséllyel megtart.

Ha nem mi kerültünk bajba, hanem valaki más esik a jég alá, a legfontosabb szabály, hogy ne menjünk utána a vízbe. A szárazon maradó segítő sokkal nagyobb eséllyel marad életben. Nyújtsunk oda kötelet, ágat vagy bármilyen hosszúkás tárgyat, amibe a bajba jutott bele tud kapaszkodni, miközben kifelé rúg a lábaival.

Miután valaki kijut a vízből, még mindig életveszélyben van. A vizes csizmák jeges súlyként húzzák le a testet, ezért fektessük hanyatt, felemelt lábakkal lecsorgatva a vizet, majd amilyen gyorsan csak lehet, biztosítsunk száraz ruhát, szigetelést és meleget számára, amíg kiérnek a hivatásos mentők.