Az eddigi feltételezésekkel szemben a Naprendszerünk második legnagyobb aszteroidájának számító Vesta valójában egy ősi, ismeretlen bolygó egyik kiszakadt darabja lehet – derül ki egy új tanulmányból.
A Vesta a fő aszteroidaöv második legnagyobb objektumaként már eddig is kifejezetten érdekelte a csillagászokat. Míg a körülötte található kisebb aszteroidákat ütközésekből származó daraboknak tekintik, a tudósok úgy vélik, hogy a Vesta és az öv másik három nagy égitestje valószínűleg egy több milliárd éves ősbolygóból származik.
Bár az eddig általános vélekedés szerint egy protobolygóról van szó, amelynek megszakadt a fejlődése, egy 2011-es mérés friss áttekintése arra utal, hogy a Vesta története sokkal összetettebb, mint azt a tudósok korábban hitték.
A kőzetbolygók egyik meghatározó jellemzője a differenciálódás: van egy magjuk, egy köpenyük és egy kérgük, amelyek olvadás hatására alakulnak ki. Ebben fázisban az anyag sűrűség szerint válik el egymástól, és a nehezebb elemek a középpontba süllyednek – ez magyarázza, hogy a Föld magja miért sűrű vasból és nikkelből áll, míg a kéregben bőséges oxigén és szilícium-dioxid található.
A Vesta aszteroida
Fotó: Shutterstock
A tudósok sokáig úgy vélték, hogy ez a Vesta esetében is így van: széles körben elfogadott volt az az elképzelés, hogy az aszteroidának magja, köpenye és kérge van. A NASA Dawn-missziójának adatain alapuló új kutatások azonban azt sugallják, hogy az égitest összetétele egységesebb, mint eddig gondolták – írja a Live Science.
A Dawn 2011 júliusától kezdve 14 hónapon át látogatta a Vestát – eközben megmérte a kőzetalkotó elemek, például az oxigén, a magnézium, az alumínium, a szilícium, a kalcium, a titánium és a vas bőségét.
Ha tovább olvasnál: Lassul a Föld forgása, ami az oxigénre is hatással van
A mérésekből kiderül, hogy az 525 kilométer átmérőjű égitest egyáltalán nem olyan differenciált, mint azt eddig a tudósok gondolták, és valószínűleg nincs jól körülhatárolt magja. Az adatok
azt sugallják, hogy a Vesta belseje korlátozott sűrűségű rétegződést mutat a howardit-eukrit-diogenit uralta kéreg alatt
– írják a tanulmány szerzői, akik megállapították, hogy csak apró kontraszt van a köpeny és az eddig magnak vélt anyag sűrűsége között, ez pedig gyakorlatilag bizonyítja, hogy a Vestának valójában nincs is magja.
A friss áttekintés szerint a legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy a Vesta a Naprendszer egy növekvő bolygójából szakadt le egy frontális ütközés során.
Ez az ötlet egy kissé ostoba felvetésből olyan hipotézissé vált, amelyet most már komolyan veszünk a NASA-misszió adatainak újraelemzése miatt
– mondta Seth Jacobson, a Michigan State University Föld- és Környezettudományi Tanszékének adjunktusa, a tanulmány társszerzője.
