Tényleg rontja a figyelmünket a telefon kényszeres nyomkodása?
A tudományban a kényszeres görgetés, telefonnyomkodás alatt azt a jelenséget értik, amikor valaki hosszabb ideig, gyakran szinte automatikusan pörgeti a közösségi média hírfolyamát vagy rövid videós felületeit, miközben nehezen tudja abbahagyni. Ehhez kapcsolódik a „brain rot” kifejezés is, amely szó szerint „agyrohadást” jelent, de a köznyelvben inkább arra az érzésre használják, amikor a gyenge minőségű, gyorsan fogyasztható online tartalmak után tompábbnak, szétszórtabbnak vagy kevésbé koncentráltnak érezzük magunkat.
A kérdés az, hogy ez valóban mérhető változást okoz-e a gondolkodásunkban, vagy csak azért érezzük így, mert a telefon állandóan megszakítja a figyelmünket. Sokan számolnak be arról, hogy korábban könnyebben olvastak könyvet vagy néztek végig egy filmet, ma viszont néhány perc után automatikusan a telefonjuk után nyúlnak. A tudományos kutatás azonban ennél óvatosabban fogalmaz: a jelenség új, a jó minőségű vizsgálatok száma pedig egyelőre korlátozott.
A meglévő kutatások egy része azt vizsgálta, hogy mi történik rövid közösségimédia-használat után. A résztvevők először kognitív teszteket végeztek, majd 10–30 percig TikTokot, X-t vagy YouTube-ot görgettek, ezután pedig újra kitöltötték ugyanazokat vagy hasonló figyelmi és gondolkodási feladatokat. A cél az volt, hogy ne pusztán benyomásokra, hanem mérhető teljesítményváltozásra épüljön a következtetés.
Nem általános „elbutulásról” van szó, hanem konkrétabb képességekről: például arról, hogy mennyire tudunk megállni és kritikusan átgondolni, amit látunk, vagy mennyire tudjuk észben tartani, hogy korábban mit akartunk megtenni. Ezek a vizsgálatok ugyanakkor kisméretűek, ezért az eredményeiket óvatosan kell kezelni.
Fontos különbség van azok között a kutatások között, amelyek csak együttjárást mutatnak, és azok között, amelyek valódi ok-okozati kapcsolatot vizsgálnak. Sok vizsgálat csak azt látja, hogy akik sok időt töltenek közösségi médiával, gyakrabban számolnak be figyelmi nehézségekről. Ez azonban nem bizonyítja, hogy a közösségi média okozza a problémát. Az is lehet, hogy azok fordulnak könnyebben ezekhez a felületekhez, akiknek eleve nehezebb fenntartaniuk a figyelmüket. A kísérleti vizsgálatok ezért fontosabbak: ott a kutatók előtte és utána is mérik a teljesítményt, így jobban látszik, milyen rövid távú hatása lehet magának a görgetésnek.
A legérdekesebb eredmény nem is az, hogy a rövid videók hatnak a figyelemre, hanem az, hogy a tartalom önmagában nem magyaráz meg mindent. Egyes vizsgálatokban ugyanazokat a rövid videókat más-más formában mutatták meg: az egyik esetben a résztvevők folyamatos montázsként nézték őket, a másikban viszont úgy, ahogy a közösségi platformokon szokás, vagyis aktívan görgetve és gyorsan döntve arról, maradnak-e vagy továbblépnek. A kognitív teljesítményben jelentkező romlás inkább az utóbbi helyzethez kapcsolódott. Ez arra utal, hogy nem pusztán a rövid, gyors tartalom a gond, hanem maga az interakciós forma is. A görgetés során a felhasználó másodpercenként döntéseket hoz: érdekel-e ez a videó, érdemes-e tovább nézni, jöhet-e a következő. Ez a gyors válogatás koncentrált szórakoztató élményt ad, hiszen az unalmas részeket azonnal át lehet ugrani. Közben viszont az agy egy kevésbé reflektív, gyorsabb és impulzívabb működésmódba kerülhet.
A megoldás ezért nem feltétlenül az, hogy valaki teljesen lemond a közösségi médiáról. A kutatók szerint sokszor hatékonyabb, ha a használatnak konkrét kereteket adunk. Az időkorlát például könnyen kudarcot vallhat, mert a „csak 15 percet görgetek” típusú szabályt nehéz betartani egy olyan felületen, amelyet éppen a további használatra terveztek. Jobban működhet, ha a görgetést bizonyos helyzetekhez kötjük, és máskor egyszerűen nem nyitjuk meg az alkalmazást.
Olvasd el ezt is!