A történelmi leírások szerint az utolsó tasmán ördög a ’30-as években hunyt el, ám egy nemrégiben közzétett tanulmány szerint ez a megállapítás nagy valószínűséggel nem helytálló.
1936. szeptember 7-én egy kis hobarti állatkertben fogságban tartott tasmán ördög sajnálatos módon elhunyt, és a szakemberek úgy gondolták, hogy ez a példány volt az állatfaj utolsó élő egyede.
A sziget vadonjában észlelt „erszényes farkasokról" szóló jelentések azonban még jóval az 1930-as évek után is folytatódtak, majd fokozatosan elhalványultak.
A Nemzetközi Természetvédelmi Unió a gyanúsan kevés igazolható megfigyelésre – beleértve az ujjlenyomatokat és a maradványokat is – hivatkozva 1986-ban lezárta a tasmán ördögökről szóló „aktát”.
Most azonban egy új vizsgálatot tettek közzé az állatok utolsó napjainak valószínűsíthető idővonaláról, amely megerősíti, hogy minden bizonnyal már a '80-as évek előtt kihalt.
Ez is érdekelhet: Kiszínezték a felvételt, amin az utolsó tasmániai tigrist láthatjuk
A Tasmániai Egyetem tudósainak vezetésével egy kutatócsoport 1237 észlelési jelentést gyűjtött össze, és egy új módszer segítségével megállapította, hogy az utolsó példányok már az 1970-es években eltűntek. Fontos megjegyezni, hogy a kutatók csak a megbízhatónak vélt forrásokra hagyatkoztak.
Ausztrália szigetállama már az európaiak 19. század eleji érkezésekor menedékhelye volt a tasmán ördögöknek, és a nagytestű húsevő erszényesekből talán néhány ezres populáció élt a sziget erdei ökoszisztémájában, miután a szárazföldön évezredekkel korábban kihaltak.
A telepesek számára túlságosan farkasszerűnek tűntek, így nem kellett sok idő, hogy a csapdák és a fejpénzek megtegyék a hatásukat. A szőrmekereskedők túlzott aktivitása, és az egzotikus állatok kereskedelméhez szükséges alkalmi ketrecbe zárás az utolsó populációkat a zord tasmániai terep távoli részeibe űzte. Az élőhely pusztulása és a betegségek szintén áldozatokat szedtek, és szinte lehetetlenné tették a faj meggyógyulását.
Az állat hírneve ellenére meglepő módon kevés konkrét adat áll rendelkezésre a pusztulásáról szóló feltételezésekhez.
A már említett gyűjteményt dátum, helyszín, típus és minőség szerint kuratírozták, majd a csapat számos statisztikai módszert alkalmazott, hogy egy sor forgatókönyvet állítson össze, amelyek részletezik, hogy mikor történhetett az utolsó valódi megfigyelés.
Ha kizárólag a megerősített fizikai példányokra hagyatkozunk, akkor az utolsó egyed mindössze öt évvel az állatkerti társa halála után pusztult el a vadonban. A kétesebb példányokat is figyelembe véve a kihalás alsó határa az 1950-es évekig húzódhat, és van rá esély, hogy néhány példány még a következő évtizedekben is életben maradt.
Ha ehhez hozzáveszünk néhány jó minőségű, bár bizonytalan megpillantást, vagy esetleg néhány szemtanú által észlelt példányt, akkor lehetséges, hogy a tasmán ördögök még a ’90-es években is léteztek.
Sőt, ha a kutatók minden egyes forrást figyelembe vesznek, akkor elképzelhető, hogy még ma is létezik egy-két tasmán ördög, de erre gyakorlatilag semmi esély nincs.
Forrás: Science Alert
