A kutatócsoport több intézmény együttműködésével dolgozott, és számos korszerű módszert vetett be annak érdekében, hogy pontos képet kapjon a lelőhelyről. A fúrásos mintavétel, az üledékvizsgálat, a geokémiai, valamint a környezeti DNS elemzése mind azt támasztotta alá, hogy a gödröket emberek ásták, ráadásul viszonylag rövid időn belül, összehangolt munkával.
– idézi Vince Gaffney-t, a Bradfordi Egyetem professzorát a Popular Mechanics. A szakértő hozzátette, hogy nem véletlenszerűen kiásott gödrökről van szó, hanem egy tudatosan kialakított, monumentális táj megtervezéséről, amely a neolitikus közösségek szervezettségét és technikai tudását tükrözi.
A tanulmány, amely az Internet Archaeology folyóiratban jelent meg, arra is rámutat, hogy a gödrök egy több mint két kilométer átmérőjű kört alkotnak a Durrington Walls körül, amely önmagában is Nagy-Britannia egyik legnagyobb őskori lelőhelye. A kör által határolt terület meghaladja az egy négyzetmérföldet, miközben egyes gödrök átmérője eléri a tíz métert, mélységük pedig az öt métert. A kormeghatározási eredmények szerint a gödrök kialakítása időben egybeesik a Durrington Walls építésével.
– magyarázta Tim Kinnaird, a St Andrews-i Egyetem Föld- és Környezettudományi Tanszékének munkatársa. Szerinte az ilyen mértékű időbeli egyezés csak szervezett, közösségi munkával volt megvalósítható. A kutatók úgy vélik, hogy a gödrök egyfajta szertartásos vagy szimbolikus határvonalat jelölhettek, hasonló funkcióval, mint amilyet Stonehenge esetében is feltételeznek. A gödrökben talált finom agyagos és iszapos rétegek arra utalnak, hogy ezek lassan, természetes módon töltődtek fel az idők során, nem egyszerre temették be őket.
– mondta Richard Bates, a St Andrews-i Egyetem professzora. Mint fogalmazott: figyelembe véve a hatalmas távolságokat, különösen meglepő, hogy a gödrök majdnem tökéletes kör alakzatot rajzolnak ki.
Olvasd el ezt is!