Bajban a következő holdmisszió – egy részén megrepedt a Hold

A Taurus–Littrow-völgyben gyűjtött, 1972 óta őrzött minták és felvételek elemzéséből kiderült: a talajcsuszamlások és kőomlások egy aktív törésvonal, a Lee–Lincoln működésére utalnak. A kutatók becslése szerint a térséget az elmúlt 90 millió évben többször is megrázták 3,0 magnitúdó körüli rengések. Ezek a Földön gyengének számítanának, de a Hold alacsony gravitációja és sérülékeny felszíne miatt jóval nagyobb területet képesek megmozgatni. A geológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy a Lee–Lincoln ma is aktív lehet – és nem ez az egyetlen fiatal törésvonal a Holdon.

A NASA Artemis-programja hosszú távú emberi jelenlétet tervez a Holdon, ám a mostani eredmények arra mutatnak rá, hogy a jövőbeli bázisok helyszínét sokkal körültekintőbben kell kiválasztaniuk, hiszen minél közelebb épül egy állandó holdi létesítmény egy friss törésvonalhoz, annál nagyobb a kockázata annak, hogy egy holdrengés megrongálja majd. A rövid, néhány napos missziók – mint az Apollo-program – gyakorlatilag veszélytelenek voltak, de egy évekre vagy évtizedekre tervezett bázis már jóval nagyobb kockázatokra kell, hogy felkészüljön, írja a ScienceDaily.

A kutatók szerint a holdi paleoszeizmológia kezdetéről beszélhetünk, amely a múlt rengéseiből következtet a jelenlegi aktivitásra. Mivel a Holdon nincsenek korszerű szeizmométerek, a bizonyítékokat kőomlások, felszíni nyomok és műholdas felvételek alapján kell összerakni – az Artemis-program viszont már modern műszereket készül telepíteni, amelyek valós időben is észlelhetik a holdrengéseket.