Könnyen lebuknak, akik nem figyelnek – csak a pislogásukat kell számolni
A pislogás többnyire automatikus mozdulat, amelyre nem figyelünk tudatosan. Egy új kanadai kutatás eredményei azonban azt mutatják: amikor valaki valóban koncentrál arra, amit hall, ritkábban csukja le a szempilláját, és ez a háttérzaj erősödésével még látványosabbá válik.
A Concordia Egyetem pszichológusai 49 résztvevőn vizsgálták, hogyan változik a pislogás gyakorisága akkor, amikor a kísérleti alanyok felolvasott mondatokat hallgatnak. A kutatók két körülményt variáltak: a megvilágítást és a háttérzajt. A cél az volt, hogy kiderítsék, vajon a pislogás összefügg-e azzal, mekkora mentális erőfeszítést igényel a beszéd értelmezése.
Az eredmények egyértelműek: amikor a mondatokat felolvasták, a pislogások száma minden résztvevőnél jelentősen lecsökkent, és ha a háttérzaj erős volt, a gyakorisága még tovább esett. A fényviszonyok változtatása viszont semmilyen hatást nem gyakorolt – vagyis nem a vizuális terhelés, hanem a hallott szöveg feldolgozásának kognitív nehézsége idézte elő a kevesebb pislogást, írja a ScienceAlert.
Korábbi vizsgálatok alapján az is lehetséges, hogy a pislogás egyfajta mentális szünet: a gondolkodás, az érzelmek feldolgozása vagy a mondatok értelmezése közti apró pihenő. Így a ritkább pislogás akár az intenzív figyelem jele is lehet.
A kutatók hosszabb távon azt is szívesen megvizsgálnák, lehet-e a pislogási mintázatot a kognitív terhelés mérésére használni – például annak felismerésére, mikor dolgozik erősebben az agy, vagy mikor jelennek meg esetleges kognitív zavarok. Ehhez azonban további adatgyűjtés szükséges, és pontosan meg kell érteniük azt is, milyen információveszteség történik minden egyes pislogás közben.
Olvasd el ezt is!