Domenichini Giuliano/Shutterstock
május 30., 2025  ●  Tudomány  ●  Hamu és Gyémánt

Hatalmas aszteroida becsapódása hagyhatta hátra a Hold mágneses szikláit

A tudósok számára hosszú évtizedek óta az egyik legnagyobb rejtélyt a Hold felszínén található kőzetek mágneses ereje jelenti. Egy új kutatás kiderítette, hogy a különös jelenség hátterében egy óriási aszteroida-becsapódás állhat, aminek nyomait a Hold azóta is őrizheti.

A tudomány állása szerint jelenleg a Holdnak nincs saját mágneses tere, valamint nem rendelkezik olyan mágneses mezővel, mint például a Föld. Éppen ezért számít rendkívül különösnek, hogy az egykori Apollo-program űrhajósai, valamint a Föld körül keringő űrszondák olyan kőzeteket találtak, melyek saját mágneses mezővel bírnak. A jelenség pedig már évtizedek óta megoldatlan rejtélyként kísérti a tudósokat. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatói nemrég rájöttek, hogy a Holdnak valószínűleg régen lehetett egy nagyon gyenge mágneses mezeje, ami egy erőteljes becsapódás következtében megszűnt.

A kutatócsapat így egy számítógépes szimulációval próbálta lemodellezni a lehetséges eseményeket. Kiderült, hogy, egy olyan erősségű aszteroida-becsapódás, mint ami létrehozta az Imbrium-medencét (más néven az Esők Tengere, ami a Hold egyik leglátványosabb területe), elég felszíni anyagot párologtathatott el egy plazmafelhő keletkezéséhez – írja az IFL Science. Ezt követően pedig a plazma kölcsönhatásba léphetett a gyenge mágneses mezővel – így alakulhattak ki a jelenleg rejtélyes kőzetek.

Fotó: Domenichini Giuliano/Shutterstock

A holdi mágnesesség a mai napig megmagyarázatlan, ám a szimulációnak köszönhetően a jelenség valójában értelmet nyer, különösen a Hold túlsó oldalán

– fejtette ki Isaac Narrett, az MIT Föld-, Légkör- és Bolygótudományi Tanszékének hallgatója, a kutatás vezető szerzője. Szerinte abban az esetben, ha az elmélet igaz, a Hold déli pólusának közelében olyan mágneses szikláknak kell elterülnie, amelyeken kimutathatóak a becsapódás jelei. Ahhoz azonban, hogy mindez kiderüljön, néhány évet még várni kell, ugyanis a Hold túlsó felére legkorábban 2027-ben járhat asztronauta, a NASA Artemis-program keretében.

Évtizedek óta egyfajta talányként gondolunk a Hold mágneses mezejére: vajon a becsapódásoktól vagy a geodinamótól származik? Szerintünk egy kicsit mindkettő szerepet játszott a kialakulásában

– tette hozzá Rona Oran, a társszerző, szintén az MIT hallgatója.

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!