Nem láthatjuk vagy érezhetjük, de a Tejútrendszer, ahol a Naprendszerünk is található, a tudósok szerint hullámzik, mint egy tó, amelyet egy kő megzavart.
Csakhogy ebben az esetben, ahogy a ScienceAlert elmagyarázza, a tó a mi galaxisunk, a kő pedig − a szomszédos Nyilas törpegalaxis − 400 millió Nap méretű.
Reméljük, a hír nem vált ki egzisztenciális válságot. Ne félj, a hullámzás nem árthat − sőt, a Royal Astronomical Society folyóiratban megjelent új tanulmány szerint ez az ősi imbolygás sok mindent megtaníthat nekünk galaxisunk kaotikus történetéről.
Fontos, hogy a szóban forgó galaktikus szikla-tó ütközés évezredekkel ezelőtt történt. Minden, amit a csillagászok most látnak, az ősi kozmikus becsapódások eredménye. De ha nem látjuk vagy érezzük a maradék hullámzást, honnan tudjuk, hogy ott van?
Fotó: Shutterstock
A kozmikus imbolygás vizsgálatához a nemzetközi kutatócsoport az Európai Űrügynökség Gaia űrobszervatóriumának adatait használta fel, hogy a több mint 20 millió Tejútrendszerbeli csillag mozgását tanulmányozza, nyomon követve és összehasonlítva azok helyzetét. A „galaktikus szeizmológia" eljárásával modellezték a hullámzást, valamint a kérdéses Sagittarius ütközés valószínű időpontját, amely szerintük több százmillió évvel ezelőtt történt.
Láthatjuk, hogy ezek a csillagok imbolyognak, és különböző sebességgel mozognak fel-le
− magyarázta közleményében Paul McMillan, a svédországi Lund Egyetem csillagásza, a tanulmány társszerzője.
Míg korábbi tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy galaxisunk valóban hullámzik, ez a mostani az első tanulmány, amely kimutatta, hogy a hullámzás végigvonul a legtávolabbi részeken is − ami annak a jele, hogy akkoriban viszonylag kicsi szomszédunk valójában sokkal nagyobb volt, mint ma.
Ez a kutatás is alátámasztja azt a hipotézist, hogy a Tejútrendszer és a Nyilas-galaxis valójában nem egyszer, hanem többször is egymásnak ütközött a világegyetemünk története során. Végül pedig lenyűgöző betekintést nyújt galaxisunk és szomszédai kezdeteibe − és a múltbeli ütközések tanulmányozásával remélhetőleg megérthetjük a jövőben bekövetkező lehetséges ütközéseket is.
