Octavio Parra/Shutterstock
szeptember 05., 2025  ●  Tudomány

Brutálisan megcsonkított csontvázak kerültek elő egy 6000 éves sírgödörből

Brutálisan megcsonkított csontvázakat tártak fel két ásatáson Északkelet-Franciaországban, amelyek a szakértők szerint azt sugallják, hogy az ott élők a kínzást, az ellenség megalázását közösségi látványossággá emelték, amellyel győzelmeiket ünnepelték.

A Science Alert beszámolója szerint a kutatók szinte biztosak benne, hogy a levágott karok háborús trófeák lehettek, míg a rendkívül megcsonkított testek rituális kivégzésre utalnak, amelynek célja az ellenség megalázása és dehumanizálása volt.

Az alsó végtagokat összetörték, hogy a foglyok ne tudjanak elmenekülni, a test egészén tompa erőbehatás nyomai láthatók, és néhány csonton olyan szúrt lyukakat is találtunk, amelyek arra utalnak, hogy a kivégzés után a holttesteket valamilyen szerkezetre helyezhették, hogy közszemlére tegyék

 – magyarázta Teresa Fernández-Crespo, a spanyol Valladolidi Egyetem régésze.

A kutatók 14 csontvázat és több levágott bal kart emeltek ki az elzászi Achenheim és Bergheim településeken talált gödrökből, amelyek a késő neolitikumból, időszámításunk előtt 4300–4150 közötti évekből származnak. A korszakban a párizsi medencéből érkező betelepülők és fosztogatók okoztak háborús konfliktusokat a helyi törzsek között. A csontok és fogak izotópos elemzésével a kutatók az áldozatok és az elkövetők származását, étrendjét és társadalmi helyzetét is vizsgálni tudták.

Az eredmények szerint a levágott karok a közeli hódító csoportok tagjaihoz tartoztak, amelyeket a helyiek háborús trófeaként vihettek magukkal. A teljes csontvázak viszont más vidékről, valószínűleg Dél-Elzászból származtak, ami arra utal, hogy foglyokat hurcoltak a faluba, majd nyilvánosan megkínozták és kivégezték őket. A rituális kivégzések során a holttesteket a levágott karokkal együtt helyezhették a gödrökbe, így jelezve a győzelmet, a bosszút és az elesett szövetségesek becsületének helyreállítását.

A tanulmány alternatív értelmezésként felveti, hogy az áldozatokat mind élve fogták el, és akik túlélték a csonkításokat, azokat akár rabszolgaként tarthatták, vagy be is fogadhatták olyan családok, amelyek veszteségeket szenvedtek a harcok során.

Ezek a leletek egy mélyen gyökerező társadalmi gyakorlatról tanúskodnak – az erőszak nem csupán hadviselés volt, hanem látványosság, emlékezet és a dominancia kinyilvánítása is

– mondta Rick Schulting, az Oxfordi Egyetem régésze, a tanulmány társszerzője.

Nyitókép: Octavio Parra/Shutterstock

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!

Hozzáférhetőségi eszközök