Petőfi, Ady, Kossuth és Deák: ki és miért került a magyar bankjegyekre?
A pénz elsősorban fizetőeszköz, de egyben történelmi üzenet is: egy bankjegyen lévő arckép sokat elárul arról, kiket tart egy ország saját múltja meghatározó alakjainak. Magyarországon fizethettünk már Petőfivel, Kossuthtal, Adyval és Bartókkal is, ma pedig a legnagyobb címletű bankjegyen Deák Ferenc látható. De hogyan jutottunk el idáig, és miért éppen a „haza bölcse” került a húszezresre?
Magyarországon a forint története 1946. augusztus 1-jén kezdődött. A második világháború utáni hiperinfláció gyakorlatilag használhatatlanná tette a pengőt, ezért az új pénzrendszer bevezetése gazdasági stabilizációs kísérlet is volt. Az új valuta hivatalos aranytartalmát is meghatározták: egy forint 0,0757575 gramm aranynak felelt meg, a váltópénze pedig a fillér lett.
Az első forintbankjegyek tíz- és százforintos címletekben jelentek meg, átmeneti megoldásként. Ezeken még nem nagy történelmi személyiségek szerepeltek, hanem az újjáépítés és az értékteremtő munka jelképei: a tízforintos férfialakjához Pfeffer Mihály gépmester, a százforintos női profiljához pedig Tőkés Jánosné Várszegi Gizella, a Pénzjegynyomda munkatársa állt modellt.
1947-ben aztán elindult a magyar papírpénz-történet egyik legegységesebb és leghosszabb ideig használt bankjegysora. Ekkor már történelmi és kulturális alakok kerültek az előoldalakra: a tízforintosra Petőfi Sándor, a húszforintosra Dózsa György, a százforintosra Kossuth Lajos, majd 1951-től az ötvenforintosra II. Rákóczi Ferenc. A címletek a későbbi évtizedekben újabb szereplőkkel bővültek: 1970-ben Ady Endre került az ötszáz forintosra, 1983-ban Bartók Béla az ezerforintosra, 1990-ben pedig Széchenyi István az ötezresre.
A bankjegyeken szereplő portrék eredetileg gyakorlati célt szolgáltak. A pénzeken megjelenő arcképek, allegorikus alakok és részletgazdag metszetek nehezítették a hamisítást, hiszen az emberi arcot és testet sokkal nehezebb pontosan visszaadni, mint az egyszerű díszítőmotívumokat. Idővel azonban a portré ezen a szerepen túlnőtt, és a bankjegy a kulturális örökség, a történelmi emlékezet és a közösségi értékek hordozója lett.
A magyar pénztervezésben ez különösen erősen látszik. Már a koronákon és a pengőkön is megjelentek királyok és államférfiak: Szent István, Szent László, Hunyadi Mátyás, II. Rákóczi Ferenc, Széchenyi István, Deák Ferenc és Kossuth Lajos is feltűnt különböző korszakok bankjegyein.
A rendszerváltozás után újabb fordulópont következett. A Magyar Nemzeti Bank 1997-ben megkezdte a teljes bankjegysorozat cseréjét. Az új széria első három új címlete a tízezer forintos volt Szent István portréjával, a kétezer forintos Bethlen Gáborral és a kétszáz forintos Károly Róberttel. A sorozat 1999-re az ezres, ötszázas és ötezres címletekkel egészült ki, amelyekre Mátyás király, II. Rákóczi Ferenc és Széchenyi István arcképét nyomták.
A húszezres története is ekkor kezdődött. Az MNB 1999-ben tartalékcímletként gyártotta le a bankjegyet, amely később a forgalomban lévő legmagasabb értékű bankjegy lett. A húszezer forintoson Deák Ferenc portréja jelent meg, a címlet pedig a gazdaság növekvő készpénzigényével összhangban 2001 elején került forgalomba, 1999-es gyártási évszámmal.
A mai bankjegyek előoldalán tehát a magyar történelem kimagasló személyiségei, a hátoldalakon pedig hozzájuk kapcsolódó történelmi helyszínek vagy jelenetek láthatók. Az ötszáz forintoson II. Rákóczi Ferenc portréjához a sárospataki vár kapcsolódik. Az ezresen Hunyadi Mátyás arcképe szerepel, hátoldalán a visegrádi reneszánsz palota Hercules-kútjával. A kétezresen Bethlen Gábor látható, a hátoldalon tudósai körében. Az ötezresen Széchenyi István portréjához a nagycenki Széchenyi-kastély társul, a tízezresen Szent Istvánhoz Esztergom látképe kapcsolódik. A húszezresen pedig Deák Ferenc, a „haza bölcse” jelenik meg, hátoldalán a régi képviselőházzal.
Az említett államférfiak többsége jelentős szerepet játszott a magyar pénzkibocsátásban is – teszi hozzá az MNB. Szent István indította el a magyar pénzverést, Hunyadi Mátyás idején kezdődött el a később híressé vált Madonna-motívum ábrázolása pénzeinken, II. Rákóczi Ferenc verette a híres libertas rézpénzt, Bethlen Gábornak pedig a magyar pénztörténet egyik legszínesebb fejezetét köszönhetjük.
Deák Ferenc választása ebbe a történelmi logikába illeszkedik, de a húszezres esetében különösen beszédes. Nem hadvezérként, uralkodóként és nem is forradalmi hősként került a legnagyobb címletre, hanem olyan államférfiként, aki a 19. századi Magyarország politikai, jogi és gazdasági modernizációjának egyik kulcsalakja volt.
Deák az 1832–36-os országgyűlésen kapcsolódott be a reformkori politikai küzdelmekbe, ahol hamar az ellenzék egyik vezető szereplőjévé vált. Felszólalt többek között a jobbágyfelszabadítás, a vallásszabadság és a szólásszabadság ügyében, vagyis azokban a kérdésekben, amelyek a modern, polgári Magyarország alapjait érintették. Jogászként és politikusként következetesen a törvényesség útját kereste, ezért is emlegették később a „haza bölcseként” és a „nemzet prókátoraként”.
1848-ban az első felelős magyar kormány igazságügy-minisztere lett. A szabadságharc leverése után nem vállalt aktív együttműködést a neoabszolutista rendszerrel, a passzív ellenállás egyik vezéralakja lett, miközben végig ragaszkodott az 1848-as alkotmányos jogalaphoz. Hitelességét éppen az adta, hogy a politikai vereség után sem sodródott szélsőségekbe.
Életművének csúcspontja az 1867-es kiegyezés volt. Deák húsvéti cikke és tárgyalásai fontos szerepet játszottak abban, hogy megszülessen az Osztrák–Magyar Monarchia dualista rendszere. A megállapodás helyreállította Magyarország alkotmányos rendjét, felelős magyar kormányt eredményezett, és megteremtette a polgári fejlődés törvényi kereteit. Ez gazdasági szempontból is meghatározó volt. A kiegyezés után Magyarország előtt megnyílt a modernizáció egyik legintenzívebb korszaka: fejlődött az infrastruktúra, a vasúthálózat, az ipar, a pénzügyi intézményrendszer és a városi polgári élet. Bár a dualista rendszer számos belső feszültséget hordozott, Deák politikai öröksége hozzájárult ahhoz, hogy a magyar gazdaság és társadalom érdemben tudjon reagálni a 19. század kihívásaira.
A jelenlegi bankjegysorozatot 2014 és 2019 között újította meg a Magyar Nemzeti Bank. A változtatás oka a korszerűség és a biztonság volt. A számítástechnikai sokszorosító eszközök fejlődése, az automaták és bankjegyfeldolgozó gépek elterjedése új követelményeket támasztott a készpénzzel szemben. A megújított címletek ezért látható és nem látható biztonsági elemekkel készültek, miközben megőrizték a magyar bankjegyek portré- és hátoldali hagyományát.
A forint közben a hétköznapi használatban is sokat változott. A fillérérméket 1999-ben vonták ki a forgalomból, az egy- és kétforintosokat 2008-ban, 2009-ben pedig bevezették a kétszáz forintos érmét, miközben a kétszáz forintos bankjegyet bevonták. A forint 2001. június 16-ától konvertibilis, Magyarország 2004-es európai uniós csatlakozása után is megmaradt nemzeti fizetőeszköznek, az euró bevezetésére pedig azóta sem került sor.
Olvasd el ezt is!