Ahogy rövidülnek a nappalok és csökken a hőmérséklet, a lombhullató fák fokozatosan felkészülnek a télre. Ennek egyik leglátványosabb jele a levelek elszíneződése, amely általában szeptember végétől novemberig figyelhető meg, az adott terület éghajlatától és időjárásától függően. Bár úgy tűnhet, mintha a levelek egyszerűen zöldről sárgára vagy vörösre változnának, valójában több különböző növényi pigment működése áll a jelenség hátterében – írja a MentalFloss cikke.
A levelek jellegzetes zöld színét a klorofill adja, amely nélkülözhetetlen a fotoszintézishez, vagyis ahhoz a folyamathoz, amelynek során a növények a napfény energiáját felhasználva szerves anyagokat állítanak elő. Ősszel azonban a rövidülő nappalok és a változó hőmérséklet hatására a fák fokozatosan leállítják a klorofill termelését, a levelekben található zöld pigment pedig lebomlik.
Ekkor válnak láthatóvá azok a színanyagok, amelyek korábban is jelen voltak a levelekben, de a klorofill elfedte őket. A sárga árnyalatokért a xantofillok, a narancssárga színért pedig elsősorban a karotinok felelősek. Utóbbiak adják például a sárgarépa jellegzetes színét is. Vagyis a levelek egy része valójában nem ősszel válik sárgává vagy narancssárgává: ezek a színek egész nyáron ott rejtőznek bennük, csak a zöld pigment eltűnésével kerülnek előtérbe.
A vörös és lilás levelek esetében egészen más folyamat játszódik le. Ezeket az élénk színeket ugyanis az antociánok nevű pigmentek hozzák létre, amelyek sok növényben kifejezetten az őszi időszakban termelődnek. Ahogy hűvösebbé válnak az éjszakák, a levelek és az ágak közötti anyagszállítás fokozatosan lelassul. A napsütéses őszi napokon ugyanakkor a levelekben még zajlik a fotoszintézis, így cukrok halmozódhatnak fel bennük.
Ez elősegítheti az antociánok képződését, amelyek a levelek kémhatásától függően vöröses, bíbor vagy lilás árnyalatokat eredményezhetnek. Nem minden fafaj képes azonban ugyanolyan mértékben előállítani ezeket a pigmenteket. A vöröses lombszín különösen jellemző például egyes juharfajokra, somokra és ámbrafákra, míg más lombhullató fák levelei ősszel elsősorban sárgára vagy aranyszínűre változnak. A látványos őszi színkavalkádot tehát nemcsak az időjárás, hanem az adott fafaj genetikai adottságai is meghatározzák.
Az őszi átalakulás utolsó szakaszában a levelek fokozatosan elveszítik élénk színeiket. Ahogy a klorofill, a karotinoidok és az antociánok lebomlanak, egyre inkább előtérbe kerülnek a barnás árnyalatok. Ebben a tanninoknak, vagyis a növényekben természetesen előforduló csersavjellegű vegyületeknek is szerepük van. Ezek az anyagok többek között a vörösbor fanyar ízéért is felelősek.
A fa eközben a levélnyél tövénél egy speciális sejtréteget alakít ki, amely fokozatosan elválasztja a levelet az ágtól. Ezt a folyamatot abszcissziónak, vagyis leválásnak nevezik. Amikor a levél végül lehullik, a fa már felkészült arra, hogy a téli időszakban kevesebb energiát és vizet használjon fel.
A földre hullott levelek pedig továbbra is fontos szerepet töltenek be az erdei ökoszisztémában: lebomlásuk során tápanyagok jutnak vissza a talajba, amelyek a következő növekedési időszakban ismét hasznosulhatnak. Az őszi lombszíneződés tehát jóval több egyszerű természeti látványosságnál: a fák téli felkészülésének egyik legfontosabb, szabad szemmel is megfigyelhető folyamata.
Olvasd el ezt is!