A bizonyítékok egyértelműek: az emberi evolúció még mindig tart

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, mennyire sokrétű környezeti hatás éri az emberi testet. Míg az ősi populációkat főként az éghajlat és a táplálékforrások formálták, ma olyan tényezők is evolúciós nyomást gyakorolnak ránk, mint a napfény csökkenő vagy fokozódó intenzitása, a mesterségesen módosított étrend vagy épp a globálisan terjedő vírusok. A genetikai változások üteme lassú, de a különböző népcsoportok összehasonlítása világosan mutatja, hogy az emberi genom továbbra is módosul.

A bőrszín evolúciója az egyik legpontosabban feltárt példa: a melanin mennyiségét meghatározó gének szoros összefüggést mutatnak az adott régió UV-intenzitásával. A trópusokon az erős UV-sugárzás ellen védelmet jelentett a magas melaninszint, hiszen ez csökkentette a DNS-károsodást és a bőrrák kockázatát. Amikor a populációk észak felé vándoroltak, ez az adaptáció hátránnyá vált – a kevés napfény mellett a túl sok pigment gátolta a D-vitamin szintézisét, ami csontfejlődési zavarokat okozott. A világosabb bőrszín tehát gyorsan elterjedt, mert segítette a túlélést az új környezetben.

Az étrend ugyancsak meghatározó tényezővé vált: a tejfogyasztás képessége – vagyis a laktózbontás felnőttkori fennmaradása – csupán néhány ezer éve terjedt el, miután az állattartó közösségek rendszeresen fogyasztani kezdték a tejet. Azok, akik jól tolerálták, előnyre tettek szert, így a gén gyorsan elterjedt. Más népcsoportoknál sajátos adaptációk fejlődtek ki: az inuitok a rendkívül zsírdús étrendhez alkalmazkodtak, a kenyai turkanák pedig a szélsőséges vízhiányhoz.

A fertőző betegségek ma is az egyik legerősebb evolúciós hajtóerőt jelentik. A 14. századi pestisjárvány genetikailag kimutatható nyomokat hagyott az európai népességben: a túlélők között gyakoribb volt egy olyan génváltozat, amely részleges védelmet adott a kórokozóval szemben, és ez a variáns a későbbi generációkban is felhalmozódott. A modern COVID–19 járvány esetében is látható, hogy egyes genetikai mintázatok összefüggnek a fertőzés lefolyásának intenzitásával, ami hosszú távon új szelekciós irányokat jelölhet ki, írja a ScienceAlert.