Szendvicsgeneráció – az önfeláldozás nem megoldás (x)

A gyermeknevelés felelőssége, az idősödő szülőkért való aggodalom, a munka mellett fennmaradó idő beosztása mind érzelmileg, mentálisan, mind fizikailag megterhelő lehet számukra. A rengeteg teendő, felelősség sokszor nem örömteli feladatként, hanem teherként nehezedik a középső, vagyis a szendvicsgeneráció tagjainak a vállára, ami stresszel, testi-lelki feszültséggel és állandó rohanással jár. Mindez egy olyan életkorban, amikor meg kell küzdeniük a sokakat érintő életközépi válsággal, és bizony az öngondoskodásra is egyre nagyobb figyelmet kellene fordítani, amire már nem marad elegendő idő és energia.

Mi jelenti számukra a nehézséget, lelki és fizikai terhet?

A szendvicsgeneráció tagjai nehéz anyagi helyzetbe kerülhetnek, amikor egyszerre kell támogatniuk az egyre későbben önállósodó gyerekeket és az önellátásban segítséget igénylő, vagy ápolást, gondozást igénylő szüleiket.

A terhek hatására leggyakrabban a rekreáció és az öngondoskodás marad el, majd a párkapcsolat is érintett lehet: egyre kevesebb idő és energia marad a párkapcsolatra. A koncentráció beszűkül a kötelező teendők ellátására, a mindennapok logisztikájára. A krónikus stressz okozta feszültség is nehezítő tényező a romantika és az intimitás megteremtésében.

A szendvicsgeneráció tagjai aktív kereső korban vannak általában, úgyhogy amellett, hogy a gyerekeiket és szüleiket segítik, támogatják, gondozzák, minden nap el kell, hogy lássák a munkájukat is. A munka-magánélet egyensúly megteremtése így jelentős kihívást jelent.
Az állandó rohanás és a tengernyi feladat eredményezte krónikus stressz hosszú távon a mentális egészségre és a fizikai állapotra is hatással lesz.

Az egész lakosságot tekintve egyébként jellemzően a nőket érinti súlyosabban a probléma, ami egyértelműen összefüggésbe hozható a ténnyel, hogy a háztartásban és az idősgondozásban is nagyobb szerep, ezáltal pedig több feladat hárul rájuk.

Mikor beszélünk kiégésről?

Sokan azt érzik, hogy semmire sincs elég idejük, a feladatokat csak felületesen tudják teljesíteni, soha nem érnek a feladatok végére, leginkább magukra és a családjukra nem jut idő. Úgy tűnhet, hogy egyszerűen több feladat van, mint amennyi beleférne a napba. A legtöbben minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megfeleljenek a saját, vagy a környezet vélt elvárásainak, miközben viszont szétforgácsolják minden energiájukat.

A következő tüneteket észlelése intő jel lehet:

• folyamatos aggódás és szorongás, tehetetlenség, kimerültség, enerváltság érzése;
• frusztráció, türelmetlenség, ingerlékenység a közvetlen környezettel;
• alvászavar: át- vagy elalvási nehezítettség;
• hangulati hullámzás: indokolatlannak tűnő sírás, örömérzet csökkenése;
• koncentrációs nehézség;
• hirtelen súlycsökkenés vagy súlygyarapodás.

Érdemes megelőzni a bajt, és bármennyire sürgetőek is kötelezettségeink, tudatosan időt kell szakítanunk magunkra. Hiszen akkor tudunk segíteni másoknak: gyermekeinknek, szüleinknek, ha mi magunk rendben vagyunk.

Milyen stresszkezelési tanácsok működnek? Mit kell tennünk saját jóllétünkért?

Sajnos sokszor nehezen látjuk be, vagy ismerjük fel a korlátainkat. Fontos, hogy ne egyszerre és ne egyedül akarjunk mindent megcsinálni, a határok elérése, túlfeszítése előtt érdemes segítséget kérni: a feladatok közül néhányat delegálni, családtagokat bevonni a gondozási feladatokba. Az egészségünk az egyik legnagyobb értékünk, amire vigyáznunk kell. Az öngondoskodás megteremtése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy hosszútávon el tudjuk látni a feladatainkat. Bármennyire sürgetőek is kötelezettségeink, tudatosan időt kell szakítanunk magunkra.

Ha úgy érezzük, hogy a felsorolt módszerek nem hoztak kellő eredményt, vagy a megküzdési készségeink kimerültek, a negatív tünetek eluralkodnak rajtunk, vagy kiterjedtebbek, akkor kérjük szakember segítségét.

Amennyiben nehézségeink vannak a stresszel való megküzdéssel, különböző stresszkezelési technikákat sajátíthatunk el szakemberek segítségével. Egy időben történő pszichiátriai konzultáció segíthet a problémák gyökerének feltárásában és megértésében, illetve segíthet egyéni, igényekre szabott terápiás utat találni az életegyensúly visszaszerzéséhez és fenntartásához.