A csimpánzok képesek figyelembe venni a társas interakciók kontextusát, és képesek elfogadni a kedvezőtlen kimeneteleket néha.
Sokszor mondjuk, hogy a szándék a lényeg. A közmondásos mondat tudatja másokkal, hogy értékeljük erőfeszítéseiket, és hangot ad egy lényegében emberi tulajdonságnak: annak a képességnek, hogy figyelembe vesszük a másik cselekedeteinek kontextusát, amikor eldöntjük, hogy tisztességesen bánt-e velünk vagy sem. Ez a válasz annyira beleivódott társadalmainkba, hogy a jogrendszerünk szövetében is megjelenik. Hajlamosak vagyunk kevésbé szigorúan büntetni az embereket egy véletlenül elkövetett bűncselekményért, mint azokat, akik szándékosan akartak kárt okozni.
Ezek a tulajdonságok nélkülözhetetlenek az emberek számára, mert társaink kollektív csoportjaiban élünk, és azoktól függünk. Továbbra sem világos, hogy más társas állatok, mint például a csimpánzok, rendelkeznek-e ugyanezzel a kognitív képességgel, hogy megkülönböztessék a tudatlanságot a választástól a társas cselekedetek értékelésénél. Nemrégiben megjelent két tanulmány a témában, a Berkeley Egyetem kutatócsoportja azt vizsgálta, hogy a csimpánzok milyen változókat vesznek figyelembe a társas viselkedés értékelésénél.
A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy amikor a csimpánzok egy társas interakció kimenetelére reagáltak, figyelembe vették-e, hogy társaik a körülményekhez képest a lehető legjobbat tették-e? A válasz: valószínűleg. A kutatók azt találták, hogy a csimpánzok nem háborogtak, amikor alantas segítséget kínáltak, ha ez volt az egyetlen lehetőség. Ily módon a csimpánzok úgy viselkednek, mint az emberek, és értékelik a cselekvés szituációs kontextusát, mielőtt ítéletet mondanának arról, hogyan bántak velük. Kérdéses azonban, hogy a csimpánzok mennyire érvelnek zavarosabb társadalmi kontextusokban, amikor az altruizmus és a rosszindulat közötti határvonal nem húzódik egyértelműen.
Amikor egy cselekvést értékelünk, mindannyian akaratlanul is figyelembe vesszük a választás szabadságát. Vajon a barátaink azért döntöttek úgy, hogy egy órát késnek, mert így könnyebb volt, vagy pedig a kiszámíthatatlan forgalomban ragadtak? A kutatók szerint két fő tényező készteti az egyéneket arra, hogy a választásukon kívül cselekedjenek: a kényszer és a tudatlanság. Kényszercselekvés esetén valaki tisztában van egy alternatívával, de fizikai-pszichológiai vagy társadalmi kényszer miatt nem tudja követni azt az utat. Hipotetikus barátaink például nem kezdhetnek el vezetni az autópálya szélén. Ezzel megszegnék a társadalmi szabályokat, és súlyos bírságot kapnának.
Másrészt néha azért cselekszünk saját akaratunk ellenére, mert nem tudunk arról, hogy létezik más lehetőség is. A közlekedés esetében talán a barátaink nem tudták, hogy van alternatív útvonal. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a csimpánzok is figyelembe veszik-e a választás szabadságát a cselekedetek értékelésénél. A kutatók ennek vizsgálatára egy társas interakciót alkottak. Először a kutatók kölcsönadtak a csimpánzoknak egy eszközt. Amikor az alany visszaadta a szerszámot, egy ember élelmet adott nekik. A kísérlet előtt a kutatók meghatározták, hogy az egyes kísérleti alanyok melyik ételt részesítik előnyben.
A kísérletben a csimpánzok kétféle ételt láthattak a kijelzőn, a kedvenc csemegéjüket vagy egy másik, kevésbé ízletes rágcsálnivalót. A kutatók minden esetben az ellenkezőjét tették annak, amit a csimpánzok akartak: a nem preferált ételt adták nekik. A kutatók azonban manipulálták az eredmény mögött meghúzódó társadalmi előzményeket azzal, hogy olyan kísérleti helyzeteket hoztak létre, ahol az emberek vagy úgy döntöttek, hogy közepes minőségű ételt adnak a csimpánzoknak, vagy nyilvánvalóan kényszerből vagy tudatlanságból kényszerültek erre. Az első kísérletben a kutatók két ételt mutattak egy csimpánznak, amelyek közül az egyik az egyes csimpánz által preferált étel volt. Az előnyben részesített étel azonban egy dobozba volt zárva.
A kísérletek felében a kutatók megmutatták a csimpánzoknak, hogy kinyithatják a dobozt, mégis csak a másik, nem preferált ételt kínálták fel. A másik felében a kutatók kényszerhelyzetet teremtettek: a kísérletezők megmutatták, hogy nem tudják kinyitni a lezárt dobozt, majd a nem preferált ételt kínálták az éhes csimpánzoknak. Azok a csimpánzok, akik azt hitték, hogy a kísérletvezetőnek nincs más választása, mint hogy a kevésbé kívánatos ételt adja nekik, nagyobb valószínűséggel adták vissza az eszközt, és agresszió nélkül fogadták el az ételt. Lényegében rájöttek, hogy a kutató megpróbált segíteni, kudarcot vallott, és a következő legjobb lehetőséget kínálta fel. Másrészt, amikor a kísérletezők szándékosan úgy döntöttek, hogy nem osztják meg a jobb ételt, a csimpánzok agresszívan viselkedtek, leköpték a kísérletezőt és fizikailag pózoltak, hogy kifejezzék elégedetlenségüket.
A második kísérletben a kutató elrejtette a preferált ételt valahová, ahol a csimpánzok láthatták. A kísérletek felében az ételt kínáló kutató nem látta a csimpánz kedvenc rágcsálnivalóját, ezért nem vette észre, hogy az elérhető. Egy másik csoportban a kutatók megmutatták a csimpánzoknak, hogy az ember tudja, hol van az elrejtett snack. A csimpánzok egyik esetben sem kapták meg, amit akartak. Ezúttal a csimpánzok kevésbé voltak elnézőek. Mindkét helyzetben a csimpánzok agresszívan viselkedtek, és kevésbé voltak hajlandóak elcserélni az eszközt, amikor úgy érzékelték, hogy a kutatók eltitkolják. Úgy tűnt, hogy a kevésbé megbocsátó csimpánzok valószínűleg nem tudták megérteni, hogy az emberek bizonyos esetekben csak tudatlanságból, nem pedig rosszindulatból kínáltak alantas élelmet.
A kísérletekből kiderült, hogy a csimpánzok nem kizárólag az eredmény (vagyis hogy milyen ételt kaptak) alapján ítélik meg a társas interakciót. A helyzet kontextusát is figyelembe vették. A választás szabadságát azonban csak akkor vették figyelembe, ha azt fizikailag korlátozták, akkor nem, ha a tudás hiánya korlátozta. Ez zavarba ejtette a kutatókat, mivel a csimpánzokról korábban kimutatták, hogy megértik társaik tudását. Az, hogy a csimpánzok milyen mértékben képesek mások viselkedését tudásuk vagy személyes vágyaik alapján értékelni, továbbra is megválaszolatlan. Tehát minden kísérletezőnek, akit leköptek a látszólag hálátlan csimpánzok, ne feledjék: a körülményekhez képest talán mindent megpróbáltak, hogy empatikusak legyenek.
(Forrás: BigThink)
