Újabb bizonyíték: a Szaturnusz jeges holdjának óceánjában tényleg élet lehet

Az Enceladus jeges kérgéből kitörő vízpára- és jégcsóvákban a stuttgarti egyetem asztrobiológusa, Nozair Khawaja vezette kutatócsoport több tucatnyi szerves vegyületet talált. Khawaja így nyilatkozott:

A különlegesség, hogy a Cassini 2008-as, nagy sebességű átrepülésekor gyűjtött jégrészecskéket vizsgálták új módszerekkel, így sikerült átlátni a sűrű adathalmazon, és először részletesen kimutatni a frissen kilökődött szemcsék kémiai összetételét. Az eredmények között aromás vegyületek, aldehidek, észterek, éterek és alkenek is szerepelnek, valamint nitrogén-oxigén alapú molekulák nyomai.

Ez a kép tökéletesen illeszkedik ahhoz, amit a Föld mélyóceáni hidrotermális kürtőinél is látunk: olyan helyszínekhez, ahol a napfénytől elzárt, felforrósodott vízáramok köré egész ökoszisztémák épülnek. A kutató ezt így magyarázta:

Ahogy a ScienceAlert is említi, az elmúlt években a Cassini sókat, hidrogént és foszfátokat is kimutatott az Enceladus anyagában, vagyis a CHNOPS-elemcsalád – a szén, hidrogén, nitrogén, oxigén, foszfor és kén – hat létfontosságú tagjából ötöt már azonosítottak. Egyedül a kén hiányzik a listáról.

Mindez azt jelenti, hogy a hold belsejében olyan környezet létezhet, amely kísértetiesen hasonlít a Földön ismert élő rendszerek bölcsőire. És bár a kimutatott vegyületek abiotikus, vagyis nem biológiai eredetű folyamatok termékei, éppen ezek szolgálhatnak az élet építőkockáiként.

Khawaja szerint már az is óriási felfedezés lenne, ha nem találnánk nyomokat az Enceladuson – hiszen ez azt a kérdést vetné fel, miért hiányzik élet egy olyan helyről, ahol látszólag minden feltétel adott hozzá. A hold így továbbra is a Naprendszer egyik legígéretesebb célpontja a földön kívüli világok kutatásában – és minden új eredmény közelebb visz ahhoz, hogy választ kapjunk a legnagyobb kérdésre: egyedül vagyunk-e.

A tudományos érdeklődés ráadásul nem csillapodik: az Európai Űrügynökség a Voyage 2050 program keretében már egy merész expedíciót tervez az Enceladusra. Ahogy arról mi is beszámoltunk, a 2042-ben induló küldetés közvetlenül a jégpáncélon kutathatja az élet nyomait. A tervek szerint 2058 körül érkezhet el a történelmi pillanat, amikor először vizsgálhatjuk a hold felszínét és az alatta rejtőző óceánt a helyszínen.