tudósok egy laboratóriumban
Fotó: Shutterstock

A tudósok végre megerősítettek egy 67 éves hipotézist a B1-vitaminról

Rengeteg türelemre van szükség ahhoz, hogy valaki sikeres tudós legyen – ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy kutatók csak most találtak szilárd bizonyítékot egy közel 70 évvel ezelőtti hipotézisre a B1-vitaminnal kapcsolatban, írja a Science Alert.


1958-ban Ronald Breslow, a Columbia Egyetem kémikusa felvetette a lehetőséget, miszerint a B1-vitamin kulcsfontosságú anyagcsere-folyamatokat végez a szervezetben azáltal, hogy egy speciális molekulaszerkezetet, úgynevezett karbént képez. Ezzel csak egy probléma van: a karbének rendkívül instabilak, így vízzel érintkezve általában azonnal lebomlanak – ez viszont összeegyeztethetetlen az emberi szervezet magas víztartalmával.

A Riverside-i Kaliforniai Egyetem (UC Riverside) kutatóinak most azonban sikerült hónapokon át stabil állapotban, vízben tartaniuk egy karbénmolekulát.

kutat\u00f3

Illusztráció

Fotó: Shutterstock

Ez az első alkalom, hogy bárki is képes volt stabil formában megfigyelni a karbént vízben

– mondta Vincent Lavallo kémikus, a UC Riverside munkatársa.

Az emberek azt hitték, hogy ez egy őrült ötlet – de most kiderült, hogy Breslownak igaza volt.

Az áttöréshez egy különös módszer vezetett: a kutatóknak sikerült szintetizálniuk egyfajta „páncélmolekulát”, amely körbeölelte és egyben tartotta a karbént.

A tudósok úgy gondolják, hogy az általuk alkalmazott megközelítésnek akár ipari alkalmazásai is lehetnek, hiszen a karbének stabilizálása lehetővé teheti, hogy a jövőben vízzel helyettesíthessék a mérgezőbb és veszélyesebb anyagokat a kémiai folyamatok során,

így pedig sokkal biztonságosabb és tisztább módon állítsanak elő például gyógyszereket vagy üzemanyagokat.

A víz ideális oldószer – bőséges mennyiségben áll rendelkezésre, nem mérgező és környezetbarát

– mondta ezzel kapcsolatban Varun Raviprolu kémikus, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) munkatársa.

Ha ezeket az erős katalizátorokat vízben is működésre tudjuk bírni, az nagy lépés a zöldebb kémia felé.

A kutatás az egész tudóstársadalom számára emlékeztetőül szolgálhat: még közel hét évtized után sem szabad feladni egy ígéretes ötletet.

A figyelmetekbe ajánljuk