Ez a veszélyeztetett medvefaj sokkal barátságosabb a többinél
A medvéket leginkább kiszámíthatatlan természetükről ismerjük, a nyugodtság pedig nagyon ritkán jellemző rájuk. Köztük is akadnak azonban kivételek. Az appennini barnamedve kifejezetten barátságos más fajokhoz képest, amit a tudósok evolúciós okokkal magyaráznak.
Az appennini barnamedve (Ursus arctos marsicanus) egy kritikusan veszélyeztetett alfaj, vadon mindössze nagyjából ötven egyede él. A populáció körülbelül 2-3 ezer évvel ezelőtt vált el az európai barnamedvék csoportjától, vagyis a római kor óta teljes elszigeteltségben él. A Közép-Olaszország hegyeiben élő medvét valamivel kisebb testmérete, jellegzetes arcvonásai és az emberek közelségének szokatlanul magas tűrése különbözteti meg. Utóbbira a tudósok evolúciós magyarázatot találtak.
Egy friss kutatás során a Ferrarai Egyetem tudósai tizenkét appennini barnamedve genomját rendszerezték, hogy feltárják, miként hagyott nyomot a szélsőséges elszigeteltség és az egyedi környezet a DNS-ükben. Az adatokat egy nagyobb szlovákiai európai barnamedve-populáció, valamint amerikai barnamedvék genetikai állományával vetették össze.
Az elemzés szerint az appennini medvénél az átlagosnál magasabb a beltenyésztettség mértéke, ami persze nem meglepő egy kis létszámú, zárt közösség esetében.
A szelídebb viselkedés több tényező együttes hatására alakulhatott ki. Amikor a populáció elkülönült, Közép-Olaszországban hamar megnőtt az emberi jelenlét és fellendült a mezőgazdaság is. Az erdőket kiírtották, így a medvék elszigetelődtek a kontinens többi állományától. Az agresszívebb egyedek nagyobb eséllyel pusztultak el az emberekkel való találkozások során, míg a nyugodtabbak hosszabb ideig éltek, és továbbörökítették génjeiket.
Bár az appennini barnamedvék kiválóan alkalmazkodtak környezetükhöz, továbbra is élőhelyük elvesztése és az emberi beavatkozás fenyegeti őket leginkább. Emellett genetikai állományukban egy kevésbé látványos probléma is meghúzódhat. 2025 februárjában egy másik olasz kutatócsoport kimutatta, hogy az állatoknál olyan genetikai mutáció van jelen, amely a mitokondriumokat érinti, és rontja a sejtek energiatermelését.
Hasonlóan ritkaságszámba megy a góbi medve is, melyből mindössze negyven egyedet számlálnak. A Mongólia és Kína területén fekvő Góbi sivatagban élő medvefaj is jól alkalmazkodott a szélsőséges körülményekhez, ám a víz felkutatása érdekében esetenként így is akár 200 kilométert kell megtenniük.
Olvasd el ezt is!