A San Diego környékén megfigyelt háború szereplői az argentin hangyák (Linepithema humile), amelyek eredetileg Dél-Amerikából származnak. A rendkívül alkalmazkodóképes rovarok a nemzetközi kereskedelem révén a világ számos pontjára eljutottak, és idővel hatalmas, egymással együttműködő kolóniákat hoztak létre. Az argentin hangyák különleges képessége, hogy kémiai jelek alapján felismerik saját közösségük tagjait. Mivel az új területekre gyakran viszonylag kevés egyed jutott el, az ott kialakuló populációk genetikai változatossága alacsony maradt. Ennek következtében az egymástól távoli fészkek lakói is saját társaikként ismerhették fel egymást, lehetővé téve az óriási szuperkolóniák kialakulását.
Egy 2006-ban, a Molecular Ecology folyóiratban publikált kutatás öt rivális szuperkolóniát azonosított Dél-Kaliforniában. A legnagyobb egy nagyjából ezer kilométer hosszú, lazán összekapcsolódó fészekhálózatot alkotott a tengerpart mentén, míg a kisebb kolóniák városnyi területeket ellenőriztek.
A szomszédos közösségek határai gyakran mindössze néhány méterre húzódtak egymástól. Amikor a különböző szuperkolóniák dolgozói találkoztak, rendszerint heves összecsapások kezdődtek.
A kutatók terepi látogatásaik átlagosan 40 százalékában tapasztaltak harcokat. A hat hónapos megfigyelési időszak alatt az egyes vizsgált határszakaszokon összesen 26 és több mint 208 ezer közötti elpusztult dolgozót gyűjtöttek össze, a mért veszteségek mediánja pedig nagyjából 15 ezer volt. A San Diegótól északra található Hodges-tó környékén a kutatók a megfigyelt veszteségekből arra következtettek, hogy ha a kisebb szuperkolónia mintegy 30 kilométeres határának csupán a negyedén zajlottak hasonló intenzitású harcok, akkor hat hónap alatt több mint 15 millió dolgozó pusztulhatott el.
A legmeglepőbb felfedezés az volt, hogy a hatalmas veszteségek ellenére a frontvonalak szinte alig mozdultak el. A kolóniák újabb és újabb dolgozókat veszítettek, miközben egyik oldal sem tudott tartósan területet szerezni.
Mark W. Moffett biológus szerint ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy az argentin hangyáknál nem működik az állatvilág más területtartó fajainál megfigyelhető „kedves ellenség” hatás. Ez a jelenség azt jelenti, hogy a szomszédos közösségek idővel kevésbé agresszívan viselkednek egymással, így csökkenhet az összecsapások gyakorisága. Az argentin hangyáknál azonban a szomszédos riválisokkal való ismételt találkozások sem feltétlenül vezetnek békéhez. A kutatók szerint ez hozzájárulhat a tartós, felőrlő konfliktusok kialakulásához.
A történetnek ugyanakkor van egy fontos bizonytalansága: a San Diego környéki hangyaháborúkat közel húsz éve nem vizsgálták újra hasonló részletességgel. Így egyelőre nem tudni, hogy a korábban megfigyelt frontvonalak változatlanul léteznek-e, és napjainkban is hasonló intenzitással zajlanak-e az összecsapások.
Olvasd el ezt is!