2021-ben nem csak a Budapestet elhagyók és oda beköltözők száma nőtt meg, hanem a fővároson belüli költözési kedv is látványosan fellendült 2020-hoz képest – derült ki a KSH friss statisztikáiból.
Míg 2021-ben közel 34 ezren költöztek a fővárosba, addig mintegy 44 ezer budapesti lakos döntött úgy, hogy a városhatáron kívül telepedne le. A KSH legújabb statisztikája szerint 10 035 fővel csökkent a főváros állandó lakosainak száma költözés miatt, ami mintegy 16 százalékos növekedés az előző évhez képest. Azonban év alatt a budapesti belső vándorlás sokkal dinamikusabban, 31 százalékkal nőtt – írja a Haszon.
Tavaly közel 80 ezren a városban maradva váltottak lakóhelyet, a legmobilabbnak a XIII. kerületiek bizonyultak, akikről elmondható, hogy közülük szinte minden 15. lakos (a kerület állandó lakosságának 6,9 százaléka) költözött, ezzel éppen csak megelőzték az V. kerületieket, ahol ez az arány 6,3 százalék volt. A város belső területein nagyobb a vándorlási kedv, addig a pesti oldal keleti, déli peremkerületeiben jóval csekélyebb volt a költözések száma. Például Csepelen 100 lakó közül csak fele annyian (3,5 százalék) váltottak lakóhelyet.
Az új otthont keresők nagy része – 47 százalékuk – nemhogy a várost, de még a kerületét sem hagyta el. Ehhez azonban igencsak eltérő feltételeket kínálnak az egyes városrészek.
Ha van lakótelep, mellette társas-, illetve családi házas övezet, és kínálnak új építéseket is, akkor gyakorlatilag minden élethelyzetben kielégíthető a lakásváltási igény, nem kell máshol keresnie annak, aki csak a lakásától válna meg, nem pedig a környéktől
– nyilatkozta Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője.
Ezt igazolják a számok is: a VII. kerületi költözők mindössze 19 százaléka maradt a homogén lakásállományú Erzsébetvárosban. Ugyancsak alacsony arányban tudták lakóikat marasztalni az I., V. és VI. kerületek, ahol a költözések 20-25 százaléka történt a kerületen belül. Velük szemben ellenpélda lehet a III. kerület, ahol a lakásváltók 62 százalékát sikerült helyben tartani. Ez pedig a széles helyi ingatlanválasztéknak köszönetően: lakótelepek, családi házak, régebben épült társasházak és sok új építés.
A kiemelkedően lokálpatrióta kerületek egy másik csoportját a déli karéjba tartozó XVII., XVIII., XXI. és XXII. kerületek adják. Rákosmente, Pestszentlőrinc-Pestszentimre, Budafok-Tétény és Csepel, állandó lakóhelyet váltó lakosainak szintén 60-63 százaléka maradt a kerületében. Ezek a területek egyfajta „megérkezettséget” is mutatnak: az itt élők sokkal kisebb arányban váltanak lakóhelyet (3,7 százalék), mint a fővárosi átlag (4,8 százalék), amit az is magyarázhat, hogy az ingatlanok itt, a külső pesti kerületekben (illetve Budán a XXII. kerületben) a legolcsóbbak, így klasszikus „lakáscserével” innen eleve nehezebb máshova költözni a fővároson belül.
Egyes kerületek polgáraik jókora részét veszítették el egy év alatt. E tekintetben négy belső kerület áll a legrosszabbul: az V., VI., VII. és I. kerületeket lakóik több mint 4 százaléka hagyta el. Ezzel szemben a XVII., XXI. és XXII. kerületek vesztesége a 1,5 százalékot sem éri el.
Ennek ellenére a legtöbb új lakót (4,3 százaléknyit) az az I. kerület nyerte a költözésekből, amiből hasonlóan magas arányban távoztak is a polgárok. Így a mérleget tekintve mindkét kerület a középmezőnyben végzett. Összességében az oda- és elköltözések egyenlegének legnagyobb kárvallottjai az V., VI., VII. és VIII. kerületek, melyek így állandó lakóik 1,5-1,8 százalékát veszítették el.
A KSH vándorlási statisztikája arról is árulkodik, hogy a Budapesten belüli távolságokat nem feltétlenül kilométerben mérik. Vannak nehezebben és könnyebben átjárható "kerülethatárok". Tavaly például mindössze egyetlen ember költözött a XXIII. kerületből a II.-ba, s az V.-be és az I.-be is mindössze kettő-kettő. Ellenkező irányban sem volt jelentős forgalom: Soroksárra a Várnegyedből és a II. kerületből négyen-négyen, míg a Belvárosból mindössze öten érkeztek.
